A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néptánc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: néptánc. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 2., vasárnap
2010. szeptember 1., szerda
Országtánc a szolnoki Kossuth téren - Közösen táncoljunk magyar néptáncra egy új országos rekord eléréséhez
Az ORSZÁGTÁNC a Magyar Gulyás Gasztro-Turisztikai Egyesület saját ötletéből született produkció.
2010. szeptember 10. 16.00 – 18.00 Országtánc - a szolnoki Kossuth téren (néptánc rekord kísérlet)
www.szolnok.hu
2010. április 28., szerda
Április 2-án lett volna 88 éves Fodor Sándor "Neti" - Az egyik legnagyobb kalotaszegi prímás
„Csak nem tudják ezt muzsikálni, csak én, senki a világon…
Me azok, akik muzsikálták, azok kihaltak.”
(Fodor Sándor Netti)
2004. október 22-én, péntek kora délután a kisbácsi temetőbe tartó, több száz fős gyászmenetben felötlött emlékezetemben egy 1995 novemberében, a mérai Berki Ferenc Árus cigánymuzsikus temetésén Netti Sanyi bácsi szájából elhangzott kérdés: „Engem ki fog kikísérni, ha mindegyikünk elmegy?” Elnézve, de főleg hallgatva a halottaskocsit kísérő, kolozsvári vendéglőkben muzsikáló cigányzenészeket, rádöbbenthettem a kérdés jogosságára: a hagyományos kalotaszegi hangszeres népzene utolsó nagy prímását a saját mércéjével mérve már nem volt ki kikísérje a temetőbe…
Fodor Sándor Netti 1922. április 2-án született a Kolozs megyei Gyaluban, cigánymuzsikus családban. Édesapja Zágor (vagy Zágos) Mácsuj Samu prímás volt, a szintén zenészcsaládból származó, szucsági születésű édesanyját Fodor Nettinek hívták. Mivel szülei igen hamar elváltak – hivatalosan nem is voltak összeházasodva –, Fodor Sándor egészen kicsi gyerekként Szucságba került, az édesanyja családjához, így örökölve a családnevet, majd később – ragadványnévként – édesanyja keresztnevét. Egyes lejegyzésekben ragadványnevét rövid t-vel írják (Neti), valószínűleg a név eseti kiejtése miatt.
Hegedűt először hatéves korában adtak a kezébe, amikor az anyai nagyapja, a brácsás Fodor János elkezdett vele foglalkozni, de kisgyerek korában az is édesapjától tanult muzsikálni. Minderre így emlékezett vissza Kisbácsban, 2000. december 18-án: „(Ki tanította, ki volt az első, akitől tanult?) A… nagytatámmal. (A brácsás nagytata?) Igen. ő… (S oda nyomta a hangszert a kezébe…) Ide, na muzsikálj, s miko nem muzsikáltam úgy… vette a csupor vizet, és leöntött. »Te!« S akko úgy ni megszeppentem, tudod me… (nevet) észrevettem. »Vigyázz te, mi csinálsz, te, me…« S úgy, úgy… De, na osztán mondjam el neked, hogy ez a nagytatám (Igen?) és a nagymamámnál votam, de jött apám. Me Szucság és Gyalu ottan a keresztül… (a hegyen keresztül) Keresztül kell menni a hegyen, és má ott van Gyalu. Jött, még sokszor is jött muzsikálni, fogadták a szucságiak és muzsikált, s miko vége vót a muzsikálásnak, vagy miko nem is muzsikált, jött utánam, s vitt. Szeretett apám éngemet, szeretett. Má kilenc éves vótam, má akko tudtam úgy egypár csárdást muzsikálni.”
Kilenc évesen „már tudott egy pár csárdást muzsikálni”, tizenkét éves korában már muzsikált a „kicsi táncba”, meg az ünnepeken. Első – s egész életében egyik kedvenc – brácsása a szintén gyalui születésű, de kolozsi származású Sztojka János volt, kisbőgőn pedig a szucsági Antal Lajos kísérte. Közben az édesanyja férjhez ment Magyargyerőmonostorra egy brácsáshoz, így „zenei tanulmányait” Felszegen folytatta, ahol a lehető legjobb kezekbe került: egy másik brácsás nagybátyja, Bunyi József, tagja volt a kor egyik leghíresebb kalotaszegi prímás, a bánffyhunyadi, Balkezes id. Varga Ferenc Csipás zenekarának. Az öreg Csipás, megismervén brácsása tehetséges unokaöccsét, tanítványának fogadta, és együtt tanította a vele egykorú nagyobbik fiával, ifj. Varga Ferenccel. (A közös tanulás és barátság eredményeképpen a két fiatal cigányprímás a következő évtizedekben sokat és szívesen muzsikált együtt.)
A második bécsi döntés Magyargyerőmonostort Romániának hagyta, ezért az ifjú Fodor Sándor a háborús katonai szolgálat elől visszaszökött Szucságba, amelyik akkor Magyarországhoz tartozott: „me má miko béjöttek a magyarok, én ott túl votam, akko má kellett vona, hogy menjek katonának a rományoknál, bé is vótam sorozva, hogy menjek a katonának, hogy legyek ott katona, és akko az én mostohaapám o(ly)an koncséntrált vót, hogy is mondjam. Be vót vive katonának. És akko há hazajött… három, négy nap rá, és akko azt mondta na, mi itt, itt vagyunk az egészen. Itt van mostohaapád, Jani bátyád, és… itt vagy te is, mos(t) megyünk keresztül. Megyünk haza. Megyünk, me Szucságba van nekünk lakásunk is, megyünk Szucságba. És ott átjöttünk. Átszöktük a határt, de a granicserek úgy votak az őrök nagyon üsmertek, me én muzsikáltam nekik, jártak a házunkhoz! (Nevet.) Üsmertek, ők segítettek, hogy a cucunkat áthozzuk.”
A háború végén, a visszavonuló magyar csapatokkal megjárta a mai Magyarország területét is. 1945-ben tért vissza Szucságba, ahol megismerte és elvette első feleségét, a szucsági román disznópásztor leányát. Egy ideig fűtőként dolgozott a Kolozsvár határában levő kardosi kőtörő malomban, viszont a munkahelyén elsősorban a vállalat népi zenekarának tagjaként működött: „Én ott vótam füttő! Ott vótam fütő és… azér… tettek éngemet, de nem vótam meg lekalifákálva (szakképesítve), csak tettek ulyan könnyű szolgálatra, hogy tudjak muzsikálni. Nem tettek nehéz munkára.”
1960-ban, miután elvált, Egeresgyártelepre költözött, itt ismerkedett meg második feleségével, és itt született egyetlen fia is, ifj. Fodor Sándor Netti, akiből szintén prímást nevelt. Folyamatos költözködéseinek 1977-ben lett vége, amikor sikerült Kisbács központjában házat vásárolnia és családjával odaköltöznie. Ezekben az években teljesedett ki prímásként hírneve, s noha saját, családban szerveződő zenekara sohasem volt, több bandának lett állandó tagja. Sokat muzsikált együtt a bogártelki Czilikákkal és a mérai Árusokkal.
Fodor Sándor Netti mozgalmas cigánymuzsikus életpályáját meghatározta pályatársaihoz mérten kivételesen hosszú élete és nagyfokú fizikai és szellemi mobilitása. Abban a korszakban született és nevelkedett, amikor a hagyományos hangszeres népzene még virágkorát élte, abban a korszakban volt érett felnőtt, amikor ezt a tanult tudását kamatoztathatta, de – mivel egy jó cigánymuzsikus szűkebb-tágabb, különböző etnikumú közössége zenei igényének teljes körű kielégítésére törekszik – felvállalta az újabb divathullámokat is, és végül abban a korszakban öregedett meg, amikor az új zenei ízlésvilág gyökeresen átalakította Kalotaszeg zenei kultúráját. Élete egyik nagy, többször emlegetett fájdalma, hogy tanúja volt zenésztársadalma, generációja kihalásának, tudatában volt annak, hogy ő az utolsó. Ugyanakkor szakmailag és emberileg sikeres és kiteljesedett életet mondhatott a magáénak, intelligens emberként mindig is jól kezelte anyagi helyzetét – pályatársai többségétől eltérően. Csodálták virtuóz és tiszta hegedűjátékát, szinte kimeríthetetlen zenei repertoárját, szerették szolgálatkész, közvetlen és humoros modorát, nyitott életvitelét, így mindig sikerült kivívnia közönsége tetszését és tiszteletét.
A hagyományos kalotaszegi cigányzenész életmódot élő Fodor Sándor, az amúgy is nagyfokú társadalmi mobilitásáról ismert vidék legmobilisabb személyei közé tartozott. Nagyfokú mobilitása az állandó újítás irányába a mindennapi életben is kimutatható: például neki volt először Szucságban motorbiciklije és tévékészüléke.
Muzsikált Kalotaszeg szinte valamennyi településén (még a havasi mócoknak is), majd az 1980-as évektől, a táncházmozgalom sztár-adatközlőjeként megfordult erdélyi és magyarországi táncházakban, néptánctáborokban, de járt Nyugat-Európa több államában, illetve többször az Amerikai Egyesült Államokban. Maga sem tudta felsorolni, hogy hány zenésszel muzsikált együtt, hegedűjátékát hatalmas mennyiségű gyűjtés, több kiadott hanglemez és filmfelvétel őrzi. 1998-ban a Magyar Kulturális Örökség Minisztere a Népművészet Mestere címmel tüntette ki. És mindezen szakmai siker és anyagi megbecsülés ellenére egyforma lelkesedéssel és kedvvel tudott muzsikálni a New York-i Metropolitanben, a bodonkúti vagy a szucsági bálban, az inaktelki vagy a mérai lakodalomban, a budapesti vagy a kolozsvári táncházban. Értelmes ember lévén érezte a különbséget a helyszín és a közönség viszonylatában, viszont az igazi nagy muzsikusokhoz méltóan sohasem tett különbséget a zenei előadásmódban.
Élete utolsó évtizedeiben tanítványok százaival foglalkozott, a maga egyszerű, de szívből jövő pedagógiai módszertanával: kivel saját otthonában, kivel a különböző tánceseményeken, táborokban, kivel az együttmuzsikálás folyamatában.
Ahogy öregedett, szokásává vált egy-egy táncrend behúzása után elkiáltani magát: „Száz évig!” Közel volt… Nyugodj békében, Sanyi bácsi!
- Könczei Csongor/muvelodes.ro -
2010. április 2., péntek
Hollókői Húsvéti Fesztivál - 2010. április 4-5
Egy igazán jó kis kikapcsolódás Húsvétra, nem csak népzene kedvelőknek!
Mindkét napon folyamatos program a locsolkodás az ófalu területén, tojásfestés, kézműves foglalkozások, népi játszótér, népművészeti vásár és gasztronómiai bemutatók
Mindkét napon folyamatos program a locsolkodás az ófalu területén, tojásfestés, kézműves foglalkozások, népi játszótér, népművészeti vásár és gasztronómiai bemutatók
Locsolkodás kútvízzel minden órában az Ófalu területén népviseletbe öltöztetéssel előzetes jelentkezés alapján.
Belépőjegy árak: Felnőtt: 2000 Ft, Diák/nyugdíjas: 1000 Ft.
Programtervezet
| Vasárnap 9.30 Szabadtéri Szentmise ( ételszentelés és feltámadási körmenet) 10.40 Megnyitó 10.45 Hollókői Hagyományőrző Együttes 11.00 Palóc Néptáncegyüttes 11.30 Muzsla Táncegyüttes 12.00.Iglice Néptáncegyüttes 12.30 Nógrád Táncegyüttes 13.00 Rimóci Hagyományőrző Egyesület 13.30 Tombolahúzás 14.00 Palóc Néptáncegyüttes 14.30 Varga Ivett – palóc népdalokat énekel 14.40 Iglice Néptáncegyüttes –Pletykás asszonyok mese 15.00 Rimóci Hagyományőrző Egyesület 15.30 Nógrád Táncegyüttes 16.00 Muzsla Néptáncegyüttes 16.30 Iglice Néptáncegyüttes 17:00 Szászcsávás Népzenei Együttes 17.30 Tombola 18: 00 Táncház a Palóc Néptáncegyüttessel 21.00-tól Locsolóbál és Táncház a Nógrád Táncegyüttessel Hétfő 8.00-9.00 Szentmise a templomban 9:00 Térzene 10:00 Megnyitó Hollókői Hagyományőrző Együttes 10:10 Nógrád Táncegyüttes 10:30 Muzsla Néptáncegyüttes 10:50 Iglice Néptáncegyüttes 11:10 Kazári Örökifjú Hagyományőrző Egyesület 11: 20 Varsányi Muskátli Népdalkör 11: 45 Dűvő népzenekar és Holecz Istvánné a népművészet mestere 12:00 Tombolahúzás 12:20 Az aranyszőrű bárány /mese/ Iglice Néptáncegyüttes 12:40 Nógrád Táncegyüttes 13:10 Muzsla Néptáncegyüttes 13:30 Locsolóvers mondó verseny 14:00 Szvorák Katalin népdalénekes koncertje 14:30 Iglice Néptáncegyüttes 15:00 Kazári Örökifjú Hagyományőrző Egyesület 15:10 Varsányi Muskátli Népdalkör 15:30 Tombolahúzás 16.00 Szászcsávás Népzenei Együttes koncertje 17:00 Táncház a Nógrád Táncegyüttessel |
2010. március 1., hétfő
Újra lesz Művészetek Völgye 2010-ben
Ha valaki rabja az emberi léptékű nyári fesztiváloknak, ahol elsődlegesen (és másodlagosan is) az érték a fontos, egészen biztosan megfordult már Kapolcson a Művészetek Völgyében, ami idén nyáron újra megrendezésre kerül.
Az elmúlt időszakról, a jelenről és a tervekről Márta Istvánt kérdeztük…
Az elmúlt időszakról, a jelenről és a tervekről Márta Istvánt kérdeztük…
Kis szünet után újra lesz Művészetek Völgye idén. Milyen tervekkel indul útjára a rendezvény?
Nem kis szünet volt, hanem – sajnos – „bőséges”. Az ismert financiális problémák miatt 2007-ben volt utoljára a több településen, több száz programmal, több ezer résztvevővel lebonyolított, „hagyományos” Művészetek Völgye. 2008-ban az anyagi okok miatt egy „fékezett habzású”, csökkentett fesztiválra került sor, Kapolcsi Bűvészeti Napok címmel, amikor pl. a művészek ingyen léptek fel. Nem is neveztük ezt a fesztivált Művészetek Völgyének.
A tavalyi esztendőben a fesztivált szervező és lebonyolító Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet vezetősége úgy döntött, hogy szünetelteti a Művészetek Völgyét, hiszen ha nem tudunk annyi pénzt összeszedni, ami az eredeti koncepcióhoz kell, akkor nem érdemes megrendezni a fesztivált. A szünet – még ősszel – leültünk a polgármesterekkel, akik azt mondták, hogy továbbra is szeretnék az eredeti koncepcióra épülő Művészetek Völgyét, mi pedig azt mondtuk, hogy megpróbáljuk megcsinálni. Ráadásul ezzel a jubileumi „huszadikkal” tartozunk a közönségnek. Kitűztük a dátumot: július 23-a és augusztus 1-e között szeretnénk megcsinálni a hagyományos felállású 10 napos fesztivált. Többszáz programot tervezünk, elhozunk olyan művészcsoportokat akik már voltak korábban, és olyan újdonságokat is szeretnénk bevezetni a huszadik évforduló alkalmával, amellyel esetleg a sokkal fiatalabb generációt és a családokat is be tudjuk csábítani a Völgybe.
Novák Péter és Palya Bea lesz a rendezvény két „arca”. Mit jelent ez pontosan?
Nem szeretjük ezt az „arc” kifejezést, inkább a „gondolkodó szellem” kifejezés lenne helyénvaló.. Azon művészbarátaink között, akik rendszeresen járnak a Völgybe és szeretik, mindig voltak olyanok, akik kiemelkedőbb szerepet kaptak. Sokáig Hobo (Földes László) vállalta ezt a szerepet aki a kezdetek-kezdetétől velünk volt, de Cseh Tamást is említhetném, aki minden évben vendégünk volt. Novák Péter, aki rendszeresen járt a Völgybe és szereti, most egy kicsit több szerepet vállal.
Palya Bea szintén sokszor volt a fesztiválon, most mint a Művészetek Hölgye vendégeskedik majd nálunk. Kap egy kis önálló területet ahol ő lesz a háziasszony tíz napon keresztül, és azt kértük, hogy hozza azokat a zseniális hölgy énekeseket, akár jazz vagy akár folklór területről, akiket ő látna vendégül. Lesz egy kis színpad is természetesen, ahol szeretnénk látni a baráti körét - de ez majd az ő szervezése lesz.
Visszatérve a folkprogramokra, idén erősek leszünk ebben a műfajban, már csak azért is, hogy a családdal érkezők és a fiatalabb generáció is lássa és érezze azt, hogy a folkban, a tradicionális népzenében, néptáncban mennyi szín, mennyi érték rejtőzik. Ha ezt látja a Művészetek Völgyében és később táncolni vagy énekelni támad kedve, akkor legyen mire építenie. Ezért (is) szövetkeztünk a minőséget garantáló Muharay Elemér Hagyományőrző Egyesülettel, amelynek az lesz a dolga Héra Éva vezetésével, hogy tíz napon keresztül, minden nap egy-egy település mutatkozhasson be a kapolcsi Malomszigeten. Nemcsak énekkel, zenével, tánccal, hanem a maga kultúrájával, viseletével – ha még létezik.
Nem szeretjük ezt az „arc” kifejezést, inkább a „gondolkodó szellem” kifejezés lenne helyénvaló.. Azon művészbarátaink között, akik rendszeresen járnak a Völgybe és szeretik, mindig voltak olyanok, akik kiemelkedőbb szerepet kaptak. Sokáig Hobo (Földes László) vállalta ezt a szerepet aki a kezdetek-kezdetétől velünk volt, de Cseh Tamást is említhetném, aki minden évben vendégünk volt. Novák Péter, aki rendszeresen járt a Völgybe és szereti, most egy kicsit több szerepet vállal.
Palya Bea szintén sokszor volt a fesztiválon, most mint a Művészetek Hölgye vendégeskedik majd nálunk. Kap egy kis önálló területet ahol ő lesz a háziasszony tíz napon keresztül, és azt kértük, hogy hozza azokat a zseniális hölgy énekeseket, akár jazz vagy akár folklór területről, akiket ő látna vendégül. Lesz egy kis színpad is természetesen, ahol szeretnénk látni a baráti körét - de ez majd az ő szervezése lesz.
Visszatérve a folkprogramokra, idén erősek leszünk ebben a műfajban, már csak azért is, hogy a családdal érkezők és a fiatalabb generáció is lássa és érezze azt, hogy a folkban, a tradicionális népzenében, néptáncban mennyi szín, mennyi érték rejtőzik. Ha ezt látja a Művészetek Völgyében és később táncolni vagy énekelni támad kedve, akkor legyen mire építenie. Ezért (is) szövetkeztünk a minőséget garantáló Muharay Elemér Hagyományőrző Egyesülettel, amelynek az lesz a dolga Héra Éva vezetésével, hogy tíz napon keresztül, minden nap egy-egy település mutatkozhasson be a kapolcsi Malomszigeten. Nemcsak énekkel, zenével, tánccal, hanem a maga kultúrájával, viseletével – ha még létezik.
Ugyanígy számítunk a barátainkra, pl. Szigetvári Józsefre a Summerfest igazgatójára. A Summerfestet utánunk rendezik, tehát Szigetvári József tud hozni külföldi hagyományőrző csoportokat, pl. Paraguayból vagy Kirgiziából, de egy negyven fős csapatot is várunk Pápua Új-Guineából, amelyek színesítik azokat a tradicionális elemeket, amelyek a Völgyre egyébként eddig is jellemzőek voltak. Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesülettel is összefogtunk, ami azt jelenti, hogy több olyan gálaműsorra, felvonulásra kerül sor, amelyet legfőképp a gyerekeknek, a családoknak lehet érdekes. A Forrás Néptáncegyüttes és a Forrás Alapítvány köré szerveződő, több mint negyven fős tánccsoport, illetve zenekar is fellép, akik egy komplett interaktív programot hoznak. Nemcsak gálaestekre kerül sor, hanem a közönséget is oktatják, lesz például baba-mama ringatóprogram is. Számítunk a Kobuci kertre is, amely már bejáratódott Kapolcson és akik már Budapesten is üzemeltettek egy furcsa táncházzal összekötött éttermet.
A legnagyobb program ebben a műfajban az öcsi kőfejtőben lesz, ahol a Hangvetősök alkotják azt az önálló köztársaságot, amelyben a világzenei programokra kerül sor. De megemlíteném azt a programot, ami a „zenés” természetjárásról szól: Sipos Mihály, a Muzsikás együttes tagja aki hegedűjével az ún. Muzsikás Völgyet fogja létrehozni; a környező természetvédelmi értékekhez tesz kirándulást és ott zenével mutatja be a zene és a természet kölcsönhatását.
Lesz helye a kézműveseknek is?
Természetesen sor kerül arra a két eddig megszokott kézműves vásárra is; a Malomszigeten főleg a fazekasok és a keramikusok lesznek, Vigántpetenden pedig a magyarországi hagyományos kézműves találkozóra kerül sor.
Az elmúlt húsz évből ki tudnál emelni néhány „leg”-et, akár a fesztivállal kapcsolatban vagy akár személyes vonalon?
Annyi minden történt az elmúlt húsz évben, annyi nagyszerű dolog, annyi furcsaság… Már magában a helyben is ellentmondások rejtőzködnek, isteni hely… nem szeretnék és nem is tudnék kiemelni semmit. Ez egy folyamat, aminek voltak hullámvölgyei és hullámhegyei, olyan mintha a Művészetek Völgye egy élő organizmus lenne. Legfőképp a közönség, a művészek és a helyi lakosok alakították és vitték tovább ezt a furcsa fesztivált – remélem, hogy a jövőben is ez lesz.
A célcsoport és korosztály változott valamennyire az elmúlt húsz évben? A mostanában népszerű közösségi oldalak segítik a fesztivált?
Nem foglalkoztunk soha célcsoporttal. Azt mondtuk, hogy a legkisebbektől kezdve a nyugdíjasokig mindenki megtalálja magának a programok közül azt, ami érdekli, és ha generációk és különböző kulturális érdeklődések között megtörtént az átjárhatóság, az nekünk csak plusz jót jelent.
Természetesen használjuk és felhasználjuk a technika adta új lehetőségeket. A legelső Művészetek Völgyét, ami még Kapolcsi Fesztivál néven futott 1989-ben, úgy szerveztük, hogy még telefon sem volt a faluban. Pulára jártunk át, mert ott volt egy tantuszos készülék. Most már használjuk persze az internetet is, ami fontos kommunikációs eszköz, valószínűleg internetes völgy tévé is lesz az idén. A Facebookot, Twittert is használjuk, persze csak addig a pontig, ameddig nem telepszik a fesztiválra. Minden virtuális együttlétnél fontosabbnak tartjuk a természetes és valós jelenlétet.
A pályázatok terén mit sikerült elérni?
Azt az egy darab pályázatot, amit kiírtak és ami ránk érvényes volt, a Nemzeti Kulturális Alap és az Önkormányzati Minisztérium közös pályázatát meg is nyertük, de sajnos több pályázat nincs. Nem boncolgatnám, hogy a fesztiválok évében miért van összesen egy vagy két pályázat a fesztiválok részére. Sajnos elmaradtak a regionális pályázatok, amelyek a kisebb, nagyobb helyi fesztiváloknak szóltak.
A sok díj és kitüntetés között van amelyik különösen közel áll a szívedhez?
Igaz, hogy több állami kitüntetésben részesültem, de nekem a legfontosabb a kapolcsi díszpolgárság. Az állami kitüntetések egy kicsit arctalanabbak, természetesen hálás vagyok, hogy kaptam, de ebben a pici közösségben díjat kapni úgy, hogy a falu maga akarja, ezt nagyon nagy dolognak tartom. Egyébként sokáig ellenálltam, azt mondtam, hogy nem azért csinálom ezeket a kulturális eseményeket, és nem azért mentünk közösen értékeket pl. a XVIII. századi kovácsműhelyt, vagy a kapolcsi Falumalmot, hogy nekem ott szobrom legyen vagy polgármester legyek… Ezt önzetlenül csinálom. Két-három év kellett ahhoz, hogy átgondoljam, és azt mondjam, hogy elfogadom és megtiszteltetés a díszpolgári cím. De soha nem ezekre hajtottam.
A célcsoport és korosztály változott valamennyire az elmúlt húsz évben? A mostanában népszerű közösségi oldalak segítik a fesztivált?
Nem foglalkoztunk soha célcsoporttal. Azt mondtuk, hogy a legkisebbektől kezdve a nyugdíjasokig mindenki megtalálja magának a programok közül azt, ami érdekli, és ha generációk és különböző kulturális érdeklődések között megtörtént az átjárhatóság, az nekünk csak plusz jót jelent.
Természetesen használjuk és felhasználjuk a technika adta új lehetőségeket. A legelső Művészetek Völgyét, ami még Kapolcsi Fesztivál néven futott 1989-ben, úgy szerveztük, hogy még telefon sem volt a faluban. Pulára jártunk át, mert ott volt egy tantuszos készülék. Most már használjuk persze az internetet is, ami fontos kommunikációs eszköz, valószínűleg internetes völgy tévé is lesz az idén. A Facebookot, Twittert is használjuk, persze csak addig a pontig, ameddig nem telepszik a fesztiválra. Minden virtuális együttlétnél fontosabbnak tartjuk a természetes és valós jelenlétet.
A pályázatok terén mit sikerült elérni?
Azt az egy darab pályázatot, amit kiírtak és ami ránk érvényes volt, a Nemzeti Kulturális Alap és az Önkormányzati Minisztérium közös pályázatát meg is nyertük, de sajnos több pályázat nincs. Nem boncolgatnám, hogy a fesztiválok évében miért van összesen egy vagy két pályázat a fesztiválok részére. Sajnos elmaradtak a regionális pályázatok, amelyek a kisebb, nagyobb helyi fesztiváloknak szóltak.
A sok díj és kitüntetés között van amelyik különösen közel áll a szívedhez?
Igaz, hogy több állami kitüntetésben részesültem, de nekem a legfontosabb a kapolcsi díszpolgárság. Az állami kitüntetések egy kicsit arctalanabbak, természetesen hálás vagyok, hogy kaptam, de ebben a pici közösségben díjat kapni úgy, hogy a falu maga akarja, ezt nagyon nagy dolognak tartom. Egyébként sokáig ellenálltam, azt mondtam, hogy nem azért csinálom ezeket a kulturális eseményeket, és nem azért mentünk közösen értékeket pl. a XVIII. századi kovácsműhelyt, vagy a kapolcsi Falumalmot, hogy nekem ott szobrom legyen vagy polgármester legyek… Ezt önzetlenül csinálom. Két-három év kellett ahhoz, hogy átgondoljam, és azt mondjam, hogy elfogadom és megtiszteltetés a díszpolgári cím. De soha nem ezekre hajtottam.
Tulajdonképpen miért pont Kapolcsra esett annak idején a választás?
Véletlen volt, azt sem tudtam, hogy Kapolcs a térképen van. Egyszer keresztülutaztam a falun és néhány hétre rá úgy döntöttem, hogy veszek egy romos házat. Azóta mint a Bermuda-háromszöget, úgy hívjuk, hogy Kapolcs-háromszög, mivel többünket beszippantott. Pallagi Anikó, a műsorigazgatóm szintén vett egy ingatlant. Valahogy beszippantott bennünket a Völgy, pont úgy, mint arra a tíz napra a közel 250ezres látogatótábort.
forrás: Valentin Szilvia/nepzene.hu
2010. február 8., hétfő
Új régi hang Fesztivál - Tisztelet a mestereknek!
Budapest Fonó Budai Zeneház - 2010. február 20. 19 óra
1989 és 2001 között (Szomjas György filmrendező, Halmos Béla, zenész népzenekutató és Rosta Katalin szerkesztő, producer) 12 dokumentumfilmet készítetett azokkal a népzenészekkel és énekesekkel (Fodor „Neti” Sándor, Gergely András, Jánó Anna, Karsai Zsigmond, Maneszes Márton, Pál István, Szántó Ferenc, a Szászcsávási Banda, Zerkula János), akik kiemelkedő tehetségük legjavát adva meghatározó módon segítették a magyar népzene- és néptánc-kutatást, valamint a táncház mozgalmat is. A filmekben láthatjuk magyarországi tanítványaikat, akik a hazai és nemzetközi folkélet megkerülhetetlen szereplői.
Az magától értetődő, hogy ezeket a filmeket érdemes, szükséges és fontos is megjelentetni oktatási, közművelődési és szórakozási célból egyaránt.
A kiadásra kerülő DVD-ken - a dokumentumfilmek mellett - extra anyagként láthatók lesznek eddig még be nem mutatott felvételek, riportok a tanítványokkal, valamint koncert- és táncházi jelenetek is.
A színpadi produkciókat és a mulatságot február 20-án a Fonó Budai Zeneházban tartandó gálakoncerten és táncházban forgatják.
A programban fellép (abc sorrendben): Agócs Gergely, Árendás Péter, Barta János, Berecz András, Bob Cohen, Fekete Antal „Puma”, Havasréti Pál, Kallós Zoltán, Kelemen László, Kerényi Róbert, Kozma Gyula „Kosztya”, Lányi György, Lengyel „Türei” László, Ökrös Csaba, Pap István „Gázsa”, Pribojszky Ferenc, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Soós András, Tintér Gabi és táncosok.
Házigazda: Halmos Béla.
A gálaműsort hajnalig tartó táncház követi.
- fono.hu -
1989 és 2001 között (Szomjas György filmrendező, Halmos Béla, zenész népzenekutató és Rosta Katalin szerkesztő, producer) 12 dokumentumfilmet készítetett azokkal a népzenészekkel és énekesekkel (Fodor „Neti” Sándor, Gergely András, Jánó Anna, Karsai Zsigmond, Maneszes Márton, Pál István, Szántó Ferenc, a Szászcsávási Banda, Zerkula János), akik kiemelkedő tehetségük legjavát adva meghatározó módon segítették a magyar népzene- és néptánc-kutatást, valamint a táncház mozgalmat is. A filmekben láthatjuk magyarországi tanítványaikat, akik a hazai és nemzetközi folkélet megkerülhetetlen szereplői.
Az magától értetődő, hogy ezeket a filmeket érdemes, szükséges és fontos is megjelentetni oktatási, közművelődési és szórakozási célból egyaránt.
A kiadásra kerülő DVD-ken - a dokumentumfilmek mellett - extra anyagként láthatók lesznek eddig még be nem mutatott felvételek, riportok a tanítványokkal, valamint koncert- és táncházi jelenetek is.
A színpadi produkciókat és a mulatságot február 20-án a Fonó Budai Zeneházban tartandó gálakoncerten és táncházban forgatják.
A programban fellép (abc sorrendben): Agócs Gergely, Árendás Péter, Barta János, Berecz András, Bob Cohen, Fekete Antal „Puma”, Havasréti Pál, Kallós Zoltán, Kelemen László, Kerényi Róbert, Kozma Gyula „Kosztya”, Lányi György, Lengyel „Türei” László, Ökrös Csaba, Pap István „Gázsa”, Pribojszky Ferenc, Sebestyén Márta, Sebő Ferenc, Soós András, Tintér Gabi és táncosok.
Házigazda: Halmos Béla.
A gálaműsort hajnalig tartó táncház követi.
- fono.hu -
2010. január 28., csütörtök
Farsangi bál és Táncház a Fonóban 2010. február 06.
Házigazda: Nemcsics Bernadett (Detti) és Boros András
Vezeti: Birinyi József (06 20 9346032), Havasréti Pál (06 30 9401242)
16.00 – Farsangi IV. Ifjúsági Népzenei Fesztivál:
Tíz hazai kiemelkedő ifjúsági népzenei együttes mutatkozik be 5-10 perces műsorral. (Budapestről, Kecskemétről, Mezőtúrról, Dabasról, Táborfalváról…)
Házigazda: A táborfalvi Kisboróka Együttes, Szabóné Nagy Annamária.
Kézműves foglalkozás: Sulczné Dr. Bükki Éva, Varga Edit (busóálarc-készítés), Bodnár Ferenc (hangszerkészítés, tavaszvarázsló tilinkó)
18.00 – TÉLTEMETŐ gyermektáncház a Magyar Tekerőzenekarral. (Farsangi dalok, vénlány csúfolók…) A gyerekhadat terelgeti, a játékokat, táncokat tanítja: Nemcsics Detti, Boros András
19.00 – Tradíció Filmklub:
Farsang és karnevál Európában. Birinyi József filmje (40 perc)
Tradíció Klipek folyamatos vetítése. (Népzene, tánc, hangszerkészítés, népszokások, viseletek…)
19.40 – Moldvai tánctanítás, daltanulás.
Táncokat tanítanak a házigazdák: Nemcsics Detti és Boros András
Mocanu Rozi moldvai énekes daltanítása, közös éneklés.
Zenél: Kovács László és a Péceli Gyöngyharmat Együttes
20.30 - Farsangi bál, táncház
Ki meddig bírja.
A táncokat tanítja: Adler Írisz, Böde István
Zenél: Szabó Adrien, Buborék István, Kerékgyártó Gergely és vonósbandája
A program ideje alatt: BÜFÉ
A kertben mindenki faszénen megsütheti a pecsenyéjét!
Belépődíj:
14 éves korig: 300Ft
14 év felett: 600Ft
Családi jegy: 1.500Ft
2010. január 21., csütörtök
Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010 - Népzenei Programok
Thália Színház - Nagyszínpad 2010. március 20. 15.00 óra és 19.30 óra- 25 éves a 100 tagú Cigányzenekar
A zenekar 2010-ben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Ennek méltó megünneplésére a koncerten közreműködik Boross Lajos is, a zenekar örökös tiszteletbeli főprímása, Kossuth díjas művész.A 25 évvel ezelőtt alapított zenekar először a Tavaszi Fesztiválon mutatkozott be, 1986-ban.A zenekar megalapításának ötletét id. Járóka Sándor, az akkori prímáskirály temetése adta, ahol több száz zenész alkotta zenekar kísérte végső útjára a felejthetetlen prímást. Néhány muzsikus úgy gondolta, hogy ne csak ez a fájdalmas esemény hozza össze az ország több városából és a fővárosból összegyűlt kiváló zenészeket, hanem megszervezve, nagy létszámú koncertképes zenekart lehetne összehozni.Az utánpótlás oktatása elsők között szerepel az egyesület programjában, célja, a magyar cigányzene, a magyar nóta és népzene ápolása, népszerűsítése, valamint célja a klasszikus zene, cigányzenekari feldolgozásban, sajátos összetételű zenei hangzásvilágot teremtsen.A 100 tagú Cigányzenekar célja, e kivételes zenei érték életben tartása, nem idegenforgalmi látványként, hanem művészi teljesítmény elismeréseként. Megőrizni azt a hagyományt, amely évszázadokra visszamenőleg, mint kuriózum, családi örökségként hoztak magukkal generációkon át.A világon egyedülálló 100 tagú Cigányzenekar Magyar Örökség díjas. Nevét az Aranykönyv és a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeuma őrzi.Jegyárak: 6900, 5900 Ft
Papp László Budapest Sportaréna 2010. március 27 -28. 10:00 órától - XXIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár
(A rendezvény szervezője a Táncház Egyesület. Bővebb információ: (06 1) 214-3521http://www.tanchaztalalkozo.hu/
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház 2010. április 03. 19:00 óra - 55 éves a pozsonyi Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes
I. Memento mori! (Emlékezz a halálra!)
II. La danse du diable (Az ördög tánca)
III. Romantischer Nachtanz (Romantikus ráadás)
Az ördög tánca a Kárpát-medence régi stílusú, forgós-forgatós tánctípusának megjelenését, elterjedését és utóéletét, valamint az európai kultúrkörrel való szerves kapcsolatát tematizálja. Az alkotó tánctörténeti témához nyúl, de nem historizál. Több szinten értelmezhető interpretációjában tradicionális tánchagyományainkat az európai kultúrtörténeti korszakok, szellemi és művészeti áramlatok viszonyrendszerében láttatja és gondolja tovább. Alkotói világában a középkori életszemlélet, a haláltánc, a 15-16. században megjelenő új tánc- és zenei áramlatok, az új táncmód és magatartásformák ma is meglévő nyomai, a barokk érzékiség, az udvari és népi kultúra kölcsönös egymásra hatása, a reformkor és jelen táncszemlélete kap színpadi formát. A hagyományos néptánc, zene és viselet, valamint a modern szcenikai eszközök feszes dramaturgiai szerkezetben találkoznak, ahogy azt a közönség Hégli Dusan és társulatának korábbi munkáiban (Felföldi levelek, Tánc húros hangszerekre…) már megismerhette.
Jegyárak: 4000, 3000, 1500 Ft
XXIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár
XXIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár - Budapest - (2010. március 26. - 2010. március 28.)
Az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár a népzene, a néptánc és a tárgyalkotó népművészet seregszemléje, műkedvelő és hivatásos előadók, gyermek- és felnőtt néptáncegyüttesek, zeneiskolások és hagyományőrző népművészek közreműködésével, a Kárpát-medencei magyarság és a hazai nemzetiségek képviseletében. Az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár 1982 óta minden év tavaszán a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében várja az élő népművészet kedvelőit.
2009. szeptember 30., szerda
In memorian Kasza Ákos
Szomorú hírt kell közölnünk Veletek a mostani bejegyzésben! Nem rég tragikus hirtelenséggel elhunyt a Tiszakécskei Néptáncegyüttes vezetője, Kasza Ákos! Jól ismertük Ő-t hiszen többször közreműködött a csoport az ő vezetésével Citeragáláinkon! Ő már az örök égi táncházakban táncol...mi pedig fájó szívvel emlékezünk rá. Ákos 33 éves volt...
Búcsú Kasza Ákostól
Emlékezetes az a nap, amikor először láttunk táncolni. Itt, Tiszakécskén volt egy előadás, talán a Falu végén kurta kocsma. Nem is a cím a lényeg, hanem az érzés, ami megmaradt: „Jó lenne együtt dolgozni Vele!”
Éreztük benned a tehetséget, közel akartunk kerülni hozzád, el akartuk lesni, el akartuk tanulni tőled a hitet, az elhivatottságot, a tüzet, a „színházcsinálás” művészetét.
Aztán dolgoztunk együtt, nem is keveset. Az István, a király, a Nimród vére, a Kécskei lakodalmas életre szóló élményt adott. Az előadások végén boldogan csaptunk egymás tenyerébe, borultunk össze: „Sikerült! Megcsináltuk!”
Igaz, akkor, az előadások után fáradtan szólt a kérdés, de mindig ez volt: „Mi lesz a következő előadás? Mit csinálunk holnap, Ákos?”
Hát ez az, amit most nem tudunk:
Mit csináljunk holnap, Ákos?
Ahogy Te nem válaszolsz, úgy mi sem tudjuk már elmondani Neked, mennyit tanultunk Tőled. Csodálatos volt, ahogy a gyerekekkel bántál: ahogy a saját kisfiaidat, úgy szeretted a mi gyerekeinket is. Tanulhattunk Tőled kitartást, türelmet a nehéz pillanatokban, toleranciát mások hibáival szemben, és persze újra meg újra bebizonyítottad, hogy a tánc csoda!
Neked elhittük, hogy tudunk táncolni a lakodalmasban, hogy érdemes kiállnunk a színpadra verset mondani, hogy megéri csak azért végigdolgozni a tánctábort, mert a műsor örömet okoz majd az embereknek.
Nem volt a közös évek alatt egyetlen kérésünk Hozzád, amiben ne próbáltál volna segíteni.
Te most nem kértél segítséget, vagy ha kértél, nem értettük. Rossz pillanatban rossz döntést hoztál, és nem adtál esélyt, hogy elmondhassuk Neked mindazt, amit most leírunk.
Óriási az űr, amit magad után hagytál, nem tudjuk, talán nem is akarjuk betölteni.
A Kécske Néptáncegyüttes tagjai a próbákon még minden ajtónyitásnál Téged várnak majd.
És bár Te nem lépsz be, de hisszük, hogy ott leszel mégis minden próbán.
Az utolsó fellépésed címét Wass Albert sorai adták: „ A víz szalad, a kő marad”
Az igazi értékek megmaradnak. Te is megmaradsz bennünk, mindazokban, akiket tanítottál, akikkel dolgoztál, akiknek örömöt szereztél azzal, hogy éltél.
Neked elhittük, hogy tudunk táncolni a lakodalmasban, hogy érdemes kiállnunk a színpadra verset mondani, hogy megéri csak azért végigdolgozni a tánctábort, mert a műsor örömet okoz majd az embereknek.
Nem volt a közös évek alatt egyetlen kérésünk Hozzád, amiben ne próbáltál volna segíteni.
Te most nem kértél segítséget, vagy ha kértél, nem értettük. Rossz pillanatban rossz döntést hoztál, és nem adtál esélyt, hogy elmondhassuk Neked mindazt, amit most leírunk.
Óriási az űr, amit magad után hagytál, nem tudjuk, talán nem is akarjuk betölteni.
A Kécske Néptáncegyüttes tagjai a próbákon még minden ajtónyitásnál Téged várnak majd.
És bár Te nem lépsz be, de hisszük, hogy ott leszel mégis minden próbán.
Az utolsó fellépésed címét Wass Albert sorai adták: „ A víz szalad, a kő marad”
Az igazi értékek megmaradnak. Te is megmaradsz bennünk, mindazokban, akiket tanítottál, akikkel dolgoztál, akiknek örömöt szereztél azzal, hogy éltél.
Isten Veled, Ákos!
Siklósiné Balla Erzsébet – Siklósi Csaba
(Megjelent a Kécskei Újság 2009.09.23-i számában)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
