Szomorú hírt kell közölnünk Veletek a mostani bejegyzésben! Nem rég tragikus hirtelenséggel elhunyt a Tiszakécskei Néptáncegyüttes vezetője, Kasza Ákos! Jól ismertük Ő-t hiszen többször közreműködött a csoport az ő vezetésével Citeragáláinkon! Ő már az örök égi táncházakban táncol...mi pedig fájó szívvel emlékezünk rá. Ákos 33 éves volt...
Búcsú Kasza Ákostól
Emlékezetes az a nap, amikor először láttunk táncolni. Itt, Tiszakécskén volt egy előadás, talán a Falu végén kurta kocsma. Nem is a cím a lényeg, hanem az érzés, ami megmaradt: „Jó lenne együtt dolgozni Vele!”
Éreztük benned a tehetséget, közel akartunk kerülni hozzád, el akartuk lesni, el akartuk tanulni tőled a hitet, az elhivatottságot, a tüzet, a „színházcsinálás” művészetét.
Aztán dolgoztunk együtt, nem is keveset. Az István, a király, a Nimród vére, a Kécskei lakodalmas életre szóló élményt adott. Az előadások végén boldogan csaptunk egymás tenyerébe, borultunk össze: „Sikerült! Megcsináltuk!”
Igaz, akkor, az előadások után fáradtan szólt a kérdés, de mindig ez volt: „Mi lesz a következő előadás? Mit csinálunk holnap, Ákos?”
Hát ez az, amit most nem tudunk:
Mit csináljunk holnap, Ákos?
Ahogy Te nem válaszolsz, úgy mi sem tudjuk már elmondani Neked, mennyit tanultunk Tőled. Csodálatos volt, ahogy a gyerekekkel bántál: ahogy a saját kisfiaidat, úgy szeretted a mi gyerekeinket is. Tanulhattunk Tőled kitartást, türelmet a nehéz pillanatokban, toleranciát mások hibáival szemben, és persze újra meg újra bebizonyítottad, hogy a tánc csoda!
Neked elhittük, hogy tudunk táncolni a lakodalmasban, hogy érdemes kiállnunk a színpadra verset mondani, hogy megéri csak azért végigdolgozni a tánctábort, mert a műsor örömet okoz majd az embereknek.
Nem volt a közös évek alatt egyetlen kérésünk Hozzád, amiben ne próbáltál volna segíteni.
Te most nem kértél segítséget, vagy ha kértél, nem értettük. Rossz pillanatban rossz döntést hoztál, és nem adtál esélyt, hogy elmondhassuk Neked mindazt, amit most leírunk.
Óriási az űr, amit magad után hagytál, nem tudjuk, talán nem is akarjuk betölteni.
A Kécske Néptáncegyüttes tagjai a próbákon még minden ajtónyitásnál Téged várnak majd.
És bár Te nem lépsz be, de hisszük, hogy ott leszel mégis minden próbán.
Az utolsó fellépésed címét Wass Albert sorai adták: „ A víz szalad, a kő marad”
Az igazi értékek megmaradnak. Te is megmaradsz bennünk, mindazokban, akiket tanítottál, akikkel dolgoztál, akiknek örömöt szereztél azzal, hogy éltél.
Neked elhittük, hogy tudunk táncolni a lakodalmasban, hogy érdemes kiállnunk a színpadra verset mondani, hogy megéri csak azért végigdolgozni a tánctábort, mert a műsor örömet okoz majd az embereknek.
Nem volt a közös évek alatt egyetlen kérésünk Hozzád, amiben ne próbáltál volna segíteni.
Te most nem kértél segítséget, vagy ha kértél, nem értettük. Rossz pillanatban rossz döntést hoztál, és nem adtál esélyt, hogy elmondhassuk Neked mindazt, amit most leírunk.
Óriási az űr, amit magad után hagytál, nem tudjuk, talán nem is akarjuk betölteni.
A Kécske Néptáncegyüttes tagjai a próbákon még minden ajtónyitásnál Téged várnak majd.
És bár Te nem lépsz be, de hisszük, hogy ott leszel mégis minden próbán.
Az utolsó fellépésed címét Wass Albert sorai adták: „ A víz szalad, a kő marad”
Az igazi értékek megmaradnak. Te is megmaradsz bennünk, mindazokban, akiket tanítottál, akikkel dolgoztál, akiknek örömöt szereztél azzal, hogy éltél.
Isten Veled, Ákos!
Siklósiné Balla Erzsébet – Siklósi Csaba
(Megjelent a Kécskei Újság 2009.09.23-i számában)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése