Alternatív Kossuth-díj Szvorák Katalin népdalénekesnek

Szvorák Katalin a Losonc közeli Pinc faluban született, Füleken járt iskolába, majd Budapesten az ELTE magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát. 1996 óta a szentendrei Vujicsics Tihamér Zeneiskola tanszakvezető tanára, 2010-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének vendégtanára. Munkásságát több más díj mellett Liszt Ferenc-díjjal is elismerték. Az elmúlt 30 évben több mint háromezer koncertet adott három kontinens 31 országában. Legújabb lemezével, A nap megszentelése című albummal március végén indul koncertkörútra.

Az Alternatív Kossuth-díjat minden évben az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány kuratóriuma ítéli oda, amelyet öt, Kossuth-díjjal kitüntetett művész alkot: Makovecz Imre építész, kuratóriumi elnök, Jankovics Marcell filmrendező, Melocco Miklós szobrászművész, Schrammel Imre keramikus és Szőnyi Erzsébet zeneszerző. Az alapítványt Balogh Gyula vállalkozó, Vaja község egykori polgármestere és Földváry Györgyi hozta létre.

A díj első kitüntetettje 1996-ban Hernádi Gyula író volt, őt 1997-ben Bertha Bulcsu író, újságíró, 1998-ban pedig Mészöly Dezső író követte. Azt követően négy évig nem ítélték oda a díjat, mivel - mint azt Földváry Györgyi az MTI-nek korábban elmondta - úgy érezték, hogy olyan kormány van az ország élén, amely megpróbálja azokat a művészeket értékelni, akik megérdemlik a díjazást.

2003-ban Wass Albert erdélyi magyar író emléke előtt posztumusz elismeréssel tisztelegtek, majd 2004-ben Döbrentei Kornél költőnek, 2005-ben Berecz András mesemondónak, 2006-ban Szalay Károly írónak és Nagy Ervin építésznek, 2007-ben Reviczky Gábor színművésznek, 2008-ban Medveczky Ádám karmesternek, tavaly pedig Kubik Anna színművésznek ítélték oda a díjat.

Forrás: Inforádió

Népművészet Ifjú Mestere pályázat 2010.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium ösztönözni kívánja a fiatalok népművészeti előadói, tudományos és alkotótevékenységét; a magyar nemzeti és a magyarországi nemzetiségi hagyományok ápolását, továbbéltetését. Ezen szándéka kifejezéseként az érintett szakmai szervezetekkel és állami intézményekkel egyetértésben minden évben pályázatot ír ki a „Népművészet Ifjú Mestere” cím elnyerésére. Az elismeréseket a többször módosított 3/1999. (II. 24.), az oktatási és kulturális miniszter által adományozható művészeti és egyéb díjakról szóló NKÖM rendelet 16.§ (1-4.) pontjai alapján az augusztus 20-i ünnepségek során nyújtják át az arra érdemes pályázóknak.

Pályázati feltételek a 2010. évben

Pályázni az alábbi kategóriákban lehet:

I. Előadóművészet

• hangszeres népzene
• népdal
• néptánc
• népmese

II. Tárgyi alkotóművészet

• fazekas
• faragó (kéreg, szaru, csont, fa, bútor)
• gyermekjáték-készítő
• kovács
• népi bútorműves
• népi ékszer – készítő (fém, gyöngy, lószőr)
• szűcs, bőrműves
• rézműves
• szalma-, gyékény-, csuhé- és vesszőfonó
• tojásfestő
• mézeskalács-készítő
• textil-hímző, -szövő (gyapjú, vászon), nemez-, viselet-, paszománykészítő,
• csipke-készítő, kékfestő
• népművészeti forma- és motívumkincset hordozó nagyméretű tárgyak, köztéri tárgyegyüttese (játszótéri, ill. beltéri plasztikák, építészeti megoldások) tervezője és kivitelezője
• a népi hangszerkészítés formai és funkcionális követelményeinek megfelelő
• hangszerek, hangkeltő eszközök készítője

Pályázati követelmények

I. Általános feltételek
A részvétel alapfeltétele – a 3/1999. (II. 24.) NKÖM rendelet 16.§ (1-4.) pontjainak értelmében – minden kategóriában a 15 és 35 év közötti életkor, az írásban benyújtott szakmai önéletrajz és egy legalább 10 oldal terjedelmű dolgozat.

Az önéletrajz tartalmazza a pályázó eddigi szakmai - művészeti tevékenységének összefoglalását. (Indíttatása, mesterei, jelenlegi tevékenysége; eddigi szakmai eredményei, jövőbeni tervei, célkitűzései.)

A dolgozattal a pályázó elméleti ismereteiről ad számot. Ennek témája lehet: előadóművészeti kategóriában a pályázó által választott tájegység / falu / adatközlő egyéniség művészete; egy bizonyos műfaj / dallamtípus / előadói stílusjegy elemzése stb. A dolgozat írója foglalja össze a témával kapcsolatos gyűjtői tevékenységét, annak módszerét, szakirodalmi és archívumi tájékozottsága mellett az élő néphagyományhoz fűződő személyes élményeit is.

A tárgyi alkotóművészet kategóriában a pályázónak az általa megismert tájegységekről, stílusokról szerzett elméleti, technológiai ismeretei, gyakorlati jártassága; az ezt bizonyítani hivatott pályamunkák szakmai elemzése, szakrajza. A dolgozat írója indokolja meg témaválasztását is!

A dolgozatokat legalább 10 oldal (13-as betűnagyság, 1,5-es sortávolság / 10 ezer karakter) terjedelemben, gépelt / nyomtatott, fűzött formában, két példányban kérjük benyújtani. Kérjük, akinek módjában áll, elektronikus változatot is küldjön be a Hagyományok Háza illetékes munkatársának. A pályamunkákat szakértő zsűri bírálja el, ennek eredményéről minden pályázó írásos értékelést kap. Előadóművészeti kategóriában a megfelelő színvonalú dolgozat benyújtása előfeltétele a gyakorlati bemutatkozásnak! (Segítségképpen lehetőséget biztosítunk a korábbi évek elfogadott dolgozatainak megtekintésére.)

II. Speciális feltételek

Gyakorlati megmérettetés:

I. ELŐADÓMŰVÉSZETI kategórián belül: HANGSZERES NÉPZENE ÉS NÉPDAL esetében a pályázó az öt nagy népzenei dialektusból (dunántúli, felsőmagyarországi, nagyalföldi, erdélyi, moldvai - ld. Sebő Ferenc: Népzenei olvasókönyv 38. oldal) három különböző tájegység anyagával készüljön. (A kisebb területen elterjedt hangszerek esetében – pl. tekerő, koboz, tambura stb. – a dialektusok szerinti jártasság számonkérését természetesen az adott hangszerek sajátosságainak megfelelően kell értelmezni.) A háromból két (egyenként kb. 5 perces) produkciót kell közönség előtt, előadásszerűen bemutatni. A műsorszámok egyike a leadott dolgozat témájához kapcsolódó legyen, a másikat a zsűri a helyszínen választja ki a fennmaradt két dialektusból.

Szólistaként énekesek és a következő hangszeresek indulhatnak: hegedűs, cimbalmos, furulyás, dudás, tekerős, tamburás, citerás, kobzás, klarinétos, tárogatós.

Egyéb (kísérő) hangszeresek hagyományos összetételű hangszeres csoportban, zenekari tagként vehetnek részt a pályázaton. (Természetesen erre az előbb felsorolt hangszereseknek is lehetőségük van, amennyiben nem kívánnak szólistaként indulni.)

A hangszeres szólisták kísérettel is szerepelhetnek, az énekes pályázók legalább egyik műsorszáma kíséret nélküli legyen.

NÉPTÁNC kategóriában pályázni egyénileg, illetve párban lehet. (Az erre vonatkozó szándékot egyértelműen kell feltüntetni a Pályázati adatlapon. A párban pályázók külön-külön adatlapot töltsenek ki, de közös dolgozatot adjanak be!) A pályázó a három nagy táncdialektus (dunai, tiszai, erdélyi – ld. Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok 20-27., 56-130. oldal) egy-egy általa választott tájegységének jellemző tánctípusaival készüljön. Ezekből két (egyenként kb. 5 perces) produkciót kell közönség előtt, előadásszerűen, a tájegységnek megfelelő viseletben bemutatnia. Az első műsorszám a leadott dolgozat témájához kapcsolódjon, a másodikat a zsűri választja ki a helyszínen a fennmaradt két dialektusból. (Ez utóbbi számonkérése a pályázó általános tájegységi jártasságának felmérését szolgálja.)

A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek tagjai - hangszeresek, énekesek, táncosok egyaránt - három (egyenként kb. 5 perces) produkcióval készüljenek. Ebből egy értelemszerűen a dolgozat témájához kapcsolódó legyen, a másik kettő lehet két különböző dialektusból származó magyar-, és / vagy anyaországi. A dialektus-beosztást természetesen az adott táncanyagnak megfelelően kell értelmezni. A három műsorszámból kettőt kell közönség előtt, előadásszerűen (táncosoknak a tájegységnek megfelelő viseletben) bemutatniuk. Az egyik a dolgozata témájául választott nemzetiségi anyag, a másikat a zsűri jelöli ki a helyszínen. (A határon túli magyar pályázókra nem ezek, hanem a magyarországiakra is érvényes feltételek vonatkoznak.)

Próbalehetőséget (és táncosok részére zenekart) a helyszínen biztosítunk, a különleges igényeket kérjük külön, előre jelezni!

NÉPMESE kategóriában a pályázónak két szöveget kell – a hagyományos magyar mesemondás stílusában, választása szerint, illetve a gyűjtött anyagnak megfelelően – közönség előtt elmondania (lásd: Raffai Judit: A magyar mesemondás hagyománya). Az egyik a leadott dolgozatban leírt témához kapcsolódjon, a másikat a zsűri a helyszínen választja ki a pályázó által benyújtott repertoárból. A benyújtott lista (a pályázó mesemondói alkatának és tevékenységének megfelelően) tartalmazzon a népmese különböző, fontosabb műfajaiból egy-egy szöveget (pl. tündérmese, novellamese, legendamese, állatmese, csalimese, igaztörténet). (Lásd: Néprajzi Lexikon III. 739.)”

II. A TÁRGYI ALKOTÓMŰVÉSZET kategóriában a pályázónak választott szakágában 5 egyedi tárgyat, vagy egy funkcionálisan összetartozó tárgycsoportot, vagy egy 5 darabból álló tárgycsoportot kell beküldenie, kivétel ez alól a tojásfestő kategória, ahol a pályázónak 20 db pályázati anyagot kell beadnia.

Nagyméretű tárgyak és köztéri tárgyegyüttesek készítői a pályamunkákat ábrázoló, legalább A/4 formátumú fényképeket küldjenek be. Bútorkészítők – amennyiben lehetőségük van a beszállításra – teljes bútoregyüttessel pályázzanak. Ha ez nem megoldható, akkor a szemléletes A/4 –es fényképek mellett két reprezentatív tárgyat beküldeni szíveskedjenek. Az alkotók önálló tervezéssel, a népi alkotóművészet hagyományaira építő, vagy azt felhasználó tárgyakkal pályázhatnak.

Ha a beadott pályázati anyag száma nagymértékben eltér a kiírástól, a pályázati anyagot a zsűri elutasíthatja az értékelésen.

A beadott tárgyakból -a zsűri értékelése alapján- kiállítás kerül megrendezésre augusztus közepén. A beadott tárgyak visszaadására- amennyiben kiállításra kerültek- csak a kiállítás bontását követően kerülhet sor.

III./ A pályázatok benyújtása
A pályázatokat (az önéletrajzot és dolgozatot, tárgyalkotóknál a pályázatra benevezett tárgyakat is) 2010. április 19-ig beérkezően kell eljuttatni a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének címére (1011 Budapest, Corvin tér 8.) postai úton, vagy személyesen (munkanapokon H-Cs: 9-16, P: 9-14 óra között). Mellékelni kell továbbá egy, a pályázó adatait tartalmazó pályázati adatlapot is (amely letölthető word formátumban, illetve pdf-ben itt).

IV./ A pályázatok értékelése
A tárgyalkotók pályázatainak nyilvános értékelése (konzultáció a zsűrivel) május közepén-végén várható. Az értékelés pontos időpontjáról a Hagyományok Háza értesíti a pályázókat.

Az előadóművészeti kategóriában a színpadi megmérettetés valamennyi pályázónak egy időben, egy közös műsor keretében lesz. Ezt követi még azon a napon az összetett értékelés. A színpadi megmérettetés és az értékelés pontos – várhatóan május végi – időpontjáról a Hagyományok Háza a dolgozatok értékelése után értesíti a pályázókat.

A pályázatokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre készséggel válaszolnak a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének munkatársai a 225-6086–os (népzene, néptánc), a 225-6053-as (népmese) illetve a 225-6065-os (kézművesség) telefonszámon, munkanapokon (H-Cs: 9-16, P: 9-14 óra között).
Honlap: http://www.hagyomanyokhaza.hu/

Letölthető dokumentum

Adatlap - word formátumban, vagy pdf-ben

Forrás: Hagyományok Háza

FONOGRAM 2010 - Az év hazai autentikus népzenei albuma kategória nyertesei

Február 10-én átadták a magyar zenei élet legnagyobb elismerését a Fonogram díjakat. Az év hazai autentikus népzenei album kategóriában A Magyarpalatkai Banda - Palatkaiak a Fonóban(Fonó) és a Tükrös zenekar - A mi mezőségünk(Folkeurópa) albumai megosztva kapták meg Az év hazai autentikus népzenei albuma Fonogram-díjat! Gratulálunk!!

A Magyarpalatkai Bandáról

Az erdélyi Mezőségen található Magyarpalatka (románul Pălatca) régóta a környék egyik legjelentősebb zenészközpontja. Az itt élő cigányzenész dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település (például Báré, Kötelend, Mezőgyéres, Mezőkeszü, Vajdakamarás, Visa) zenei igényeit is kielégítették. A zenekar egyaránt játszik magyar, román és cigány népzenét. Számos zenész muzsikált itt, többen a biztosabb megélhetés érdekében más falvakba költöztek át. A zenészek szinte mindannyian rokonságban állnak egymással, tudásukat hagyományosan továbbadják a generációk között. Korábban akár öt zenekart is ki tudott állítani a falu. Jelenleg két zenekar van, melynek közös tagjai is vannak ugyan, de a 2 banda mégis elkülönül (a faluban úgy hívják őket, hogy az „öreg” és a „fiatal” banda). Az „öreg” zenekar működik aktívabban, nekik van több külföldi, például magyarországi fellépésük is. Amióta a zenekar sokat jár külföldre, megemelkedtek az egy-egy zenélésért elkért összegek, így a helyiek nem tudják megfizeti őket, ezért a falu táncélete erősen hanyatlik.

A Magyarpalatkai Banda akció közben...

A magyarpalatkai vonószenekarok korábban háromtagúak voltak, hegedű-brácsa-bőgő felállásban zenéltek. A 60-as évek környékén tértek át az ötfős felállásra, amit a hegedű és a brácsa megkettőzésével hoztak létre. A két hegedű mindig ugyanazt a dallamot játssza, bár néha a két prímás játékában oktávpárhuzam figyelhető meg. A brácsa az erdélyi zenekarokra jellemző háromhúros brácsa, melyen dallamot nem játszanak, kizárólag kísérőhangszerként alkalmazzák, főként dúr hármashangzatok megszólaltatásával. Bizonyos tánctípusok kíséreténél (például szökős, korcsos) a két brácsa eltérő ritmuskíséretet ad, a többinél egymást erősítve ugyanazt játssza. A bőgős csak a hangszer legmélyebb húrján játszik, melyet a szokásos kontra Á helyett kontra C-re hangol.

A két zenekar jelenlegi tagjai, zárójelben a nevek magyar átírásával és a születés évével:

„Öreg” zenekar

* Martin Codoba „Florin” (Kodoba Florin, 1977) hegedű
* Laurenţiu Codoba (Kodoba Lőrinc, 1947) hegedű
* Ştefan Moldovan (Moldován István, 1943) 3 húros brácsa
* Mihai Radac „Remus” (Radák Mihály "Rémusz", 1977) 3 húros brácsa
* Ioan Boldi bőgő

„Fiatal” zenekar

* Mácsingó Náci (1965, prímás)
* Mácsingó Líviu (brácsa)
* Mircea Covaci (bőgő)

(A „fiatal” zenekar esetenként kiegészül a faluban tartozkodó „öreg” zenekar tagjaival.) A zenészek közül csak Kodoba Florin beszéli a magyar nyelvet, a többiek egy picit értenek magyarul, de beszélni csak románul tudnak.

Magyarországon több hanghordozó is megjelent, melyen a Magyarpalatkai Banda zenéje hallható. Ezek közül kettőt Fekete Antal „Puma” rögzített egy-egy lakodalom alkalmával Magyarpalatkán illetve Mezőkeszüben. Ezeken még az alábbi felállásban játszik a zenekar:

* Kodoba Márton (1941-2003) hegedű
* Kodoba Béla (1944-1999) hegedű
* Mátingó Ludovik (1935-1995) 3 húros brácsa
* Radák Mihály (1938-1992) 3 húros brácsa
* Kovács Márton „Puki” (1941-) nagybőgő


Az alábbi hanghordozók jelentek meg eddig Magyarországon, melyeken magyarpalatkai muzsikusok hallhatók. A zenekar az egyes kiadványokon más-más összetételű lehet.

Tükrös Zenekarról:

A Tükrös Zenekar azon kevesek közé tartozik, akik úgy gondolják, hogy a legjobb falusi bandák összeszokott "kamara muzsikálása" magában hordozza azt a fajta erőt és dinamizmust, amely minden korban megállja a helyét, és a feldolgozás szándéka és a műfaji keverés nélkül is képes nem mindennapi élményt nyújtani a hallgatóságnak. Az más kérdés, hogy az úgynevezett revival zenekarok számára ugyanezt a teljesítményt produkálni szintén nem mindennapi feladat, amivel csak nagyon kevesen hajlandóak megküzdeni.

Tükrös zenekar

Hogy honnan is van ez a meggyőződés? Az 1980-as években még sok helyen élte kései virágkorát a falusi muzsika. A lakodalmakban és egyéb közösségi eseményeken a falusiak a saját vidékükre jellemző dalokat énekelték, saját táncaikat táncolták, és többnyire a helybéli zenekar szolgálta ki mulatságaikat. Kalotaszeg és a Mezőség falvai voltak a kedvenc célpontjai sok akkori magyarországi fiatalnak, és szinte az év bármely szakában is indult útnak valaki, minden esélye megvolt rá, hogy életreszóló élményben legyen része egy-egy erdélyi látogatás alkalmával. Akkor még nem sejthették, hogy mindez nem sokkal később, a romániai forradalom után pedig viharos sebességgel meg fog változni. A legendás bandák tagjainak halála után csak kivételes esetben fordult elő, hogy a fiatalabb generáció ugyanott folytathassa, mint az elődök. Az életformával együtt elmúlt, illetve megváltozott minden a falvakban az elmúlt néhány évtizedben. Ahogyan folyamatosan uniformizálódni kezdett az európai emberek életformája, úgy tűnnek el természetszerűen mindazok az értékek, amelyek a közelmúltban még fontos szervező erői voltak a falvak mindennapjainak. Ilyen a falusi zenei és táncos kultúra is. Amennyiben azt szeretnénk, hogy a következő generációk is részesei lehessenek ennek az erőtől, energiától, szépségtől, élettől teljes, közös kincsünknek, akkor ezt ennek megfelelően kell tudnunk számukra megmutatni. Mára szerencsére egyre több életrevaló kísérlet létezik, mégpedig a legfiatalabb muzsikusoknak és táncosoknak köszönhetően, akik új energiákkal töltik fel és új megközelítésben értelmezik újjá ezeket a hagyományokat. Ami a legfontosabb, hogy sikeresen teszik, hiszen produkcióik tömegeket vonzanak a saját korosztályukból.

Ebben a közegben bármilyen furcsának is tűnik, de újra progresszív törekvésnek tűnik a Tükrös zenekaré, amelyik kizárólag az autentikus megszólalás eszköztárával gondolja ugyanezt a célt elérni. Szerintük ma is elő lehet csalni ebből a muzsikából ugyanazt az életerőt, ami a hajdani fiatalokat vérét hajtotta, amikor a legjobb muzsikusok húzták a fülükbe kedvenc dallamaikat.

Tagjai:

Koncz Péter - hegedű
Halmos Attila - hegedű
Liber Endre - brácsa, cimbalom
Árendás Péter - brácsa
Lelkes András - nagybőgő

Forrás: wikipédia.hu, tukros.hu, fonogram.hu

Átadták a Csokonai Vitéz Mihály -díjakat

Csokonai Vitéz Mihály-díjjal tüntették ki Monoki Lajost és a Táborfalvi Közművelődési és Népzenei Egyesületet.

Monoki Lajos átveszi a díjat Hiller Istvántól

2005 óta, évente egyszer kerül kiadásra, a nem hivatásos művészetek kiemelkedő alkotóinak, közösségeinek legrangosabb elismerése.

- kota.hu -

Összekapcsol a muzsikálás öröme

Fejér megye zenei életére eddig is méltán lehettünk büszkék. Most ismét van két kitüntetettünk: a Kóta Díjat vehette át nemrég a Budapesten rendezett ünnepségen Varró János népzenész, tanár és a Szedtevette zenekar.

Kóta, azaz a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége 2004-ben alapította a díjat, amelyet - több kategóriában - évről évre azoknak nyújtanak át, akik sokat tettek a magyar zenei kultúráért.

A tanári kategória kitüntetettje Varró János népzenész, a fehérvári Hermann László Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola tanára, népzenei tanszakának vezetője, aki az utóbbi időszakban minden létező elismerést bezsebelt - így a kívülálló úgy érzi: ez a díj már csak hab a tortán. (Tavaly Fehérvár legmagasabb zenei elismerését vehette át, a Fricsay-díjat.) Most mégis azt meséli: különleges volt számára az a decemberi nap, amikor hivatalos volt a Kóta díjátadó ünnepségére, a Regnum Marianum-templomba.

Hatalmas hó esett akkor, így aznap már korán útnak kellett indulnia, hogy minden vállalt feladatának eleget tegyen. Reggel a budapesti Művészetek Palotájába indult, ahol a népszerű Ringató foglalkozások vendégeként szólaltatta meg hangszereit: a tekerőt, a többféle citerát, a kobzot és a különleges fujarát... Mindez jelzi, hogy Varró János - vagy ahogy barátai emlegetik: a Janó - minden korosztállyal megtalálja a hangot. Azt eddig is tudtuk róla, hogy a Hermann zeneiskolában imádják a diákjai, a megyében több - nyugdíjasokból álló - népdalkör szakmai vezetője... Most meg kiderül, hogy a karonülő babák zenei nevelése is fontos számára. A ringatón ugyanis apró gyerekek és szüleik vesznek részt: együtt hallgatják a dallamokat, s a szülőket olyan zengő-bongó mondókákra tanítják, amelyekkel örömtelibbé tehetik az együttlétet.

Varró János

A karonülő muzsikabarátokkal töltött órák után, a Kóta esti ünnepségén pedig kiderült, hogy a fehérvári Szedtevette zenekar is a díjazottak között van! Márpedig Varró János hajdanán évekig muzsikált az együttesben, a zenekar több tagja pedig a tanítványa volt. Hát kell ennél nagyobb siker egy tanár számára?

Erről is beszélgettünk a díj kapcsán Varró Jánossal, és a Szedtevette zenekar vezetőjével, Juhász Zsófival, aki nagy szeretettel és őszinte elismeréssel azt mondja a mellette ülő Janóról: valljuk be, neki már régóta kijárt a Kóta tanári díja... Fantasztikus, ahogyan minden korosztály képviselőivel megtalálja a hangot, és minden körben hallgatnak rá, elfogadják őszinte, szakmai véleményét. Zsófi különösen büszke arra, hogy Janó kitüntetésével egy időben, most - a díj történetében először - ismertek el népzenei együtteseket is, köztük a tíz éve alakult Szedtevettét.

Juhász Zsófia

A négytagú csapatban Juhász Zsófi hegedül, és egyedüli nőként irányítja, menedzseli a bandát, amit - úgy tűnik - a fiúk egyáltalán nem bánnak: Bóka Richárd brácsázik, Molnár Dániel bőgőzik, Márfi Tibor klarinétozik... Az alapítók a fehérvári zeneiskolában tanultak, de aztán más pályára sodródtak, a muzsikálás megmaradt hobbinak. (Varró Jani, valóságos dicshimnuszokat zeng Bóka Ricsi és Molnár Dani tehetségéről - őket ugyanis tanította -, amíg Márfi Tibor, a kiváló klarinétos később csatlakozott a csapathoz, és zenei képzettségét sem Fehérváron szerezte...) Zsófi azt meséli: eredetileg egy finnországi turnéra kellett egy népzenész banda, amely képes táncosokat is kísérni. Ő pedig még a zeneiskolából ismert néhány fiút, akikről úgy érezte, alkalmasak lennének a feladatra. E szerint választottak nevet is maguknak, olyan kellett, amit a finnek is ki tudnak mondani: így született hajdanán a Szedtevette.



- A Kóta fő tevékenysége eredetileg a kórusmozgalom segítése volt, majd a szervezet tagjaihoz csatlakozott rengeteg népdalkör, és idővel a népzenei együttesek is megszaporodtak - meséli Zsófi. - Sőt, Varró Janó egy időben azt mondogatta: focicsapat és citeraegyüttes minden faluban van . Igaz mára változott a kép, ha focicsapat már nincs is mindenütt, citerazenekar és népdalkör biztosan van. Ezt a Kótánál is felismerték, és igyekeznek méltányolni mindazoknak a munkáját, akik népzenével foglalkoznak: ezt jelzi a mostani díj. De emellett, úgy érzem, azért a Szedtevette is sokat tett azért, hogy kivívja a megbecsülést. Ezért indultunk néhány éve minősítő hangversenyen is - amire persze, komolyan kell készülni -, és azonnal elhoztuk a legmagasabb minősítést, az Arany Pávát, s még abban az évben díjat nyertünk egy litvániai nemzetközi folkfesztiválon, tavaly Zakopánéban pedig második helyezettek lettünk. Ugyanakkor a Kóta Díja nem kizárólag a művészi teljesítmény elismerése. Inkább annak szól, hogy szívesen és rendszeresen muzsikálunk gyermekjátszókban és felnőtttáncházakban, boldogan kísérünk táncegyütteseket. Az együtt muzsikálás örömét akarjuk továbbadni, és a népzenét népszerűsíteni...

Pontosan ez az, ami összekapcsolja Varró János és a Szedtevette tevékenységét. Mert persze, kiderül: Janó is büszke a zeneiskolás növendékei versenyeredményeire, boldog, ha valamelyik népdalkör - megfogadván művészeti tanácsait, szakmai útmutatásait -, jól szerepel, kiváló minősítést szerez, de azt mondja: mégsem ez a legfontosabb. Ő mélységes hittel vallja: a zenetanárnak nem elsősorban művészeket kell nevelnie, hanem mindenekelőtt zeneértő közönséget. Nagyszerű dolog, ha egykori tanítványai között akad művész, zenetanár, népdalkörvezető, de ő arra a legbüszkébb, ha nem morzsolódnak le a növendékei... Mert érzik: a muzsikálás nélkül talán lehetne élni, de nem érdemes.

- Gábor Gina/fmh.hu -

Hatalmas elismerésben részesült a Magyar Kultúra Napján a kazincbarcikai Galagonya Citerazenekar

2010. január 22-én a Magyar Kultúra napja alkalmából a Kazincbarcikai Citerazenei Műhely Galagonya Citerazenekara megkapta a BarcikArt Díjat, amellyel városunk az eddigi munkánkat és elért eredményeinket ismerte el.

2010. január 22-én idén is megrendezésre került a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepség, amelyen különböző díjak, elismerések és kitüntetések átadására került sor. A rendezvényen a díjazottakon és az érdeklődőkön kívül részt vettek a város első emberei, valamint körünkben tisztelhettük az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának vezető főtanácsosát, Dr. Németh János Istvánt, aki a Himnusz után megtartotta ünnepi köszöntőjét.

A rengeteg dolgozó, művészeti csoport, valamint egyéni sikereket elért személyek díjazása és méltatása után legvégül a Citerazenei Műhely Galagonya Citerazenekarát szólították a színpadra. A rendezvényen a csoportot a legifjabb citerásunk, Jakab Ádám, a legrégebbi tagunk, Scserbin Eszter, vezetőnk, Scserbin János és én képviseltük. Együtt mentünk fel a színpadra, hogy hatalmas meglepetésünkre és annál nagyobb örömmel átvegyük a BarcikArt Díjat Szitka Péter polgármester úrtól. Hatalmas tapsot kaptunk és minden zenekari tag büszke lehetett arra, hogy idén a mi csoportunk, összetartó közösségünk kapta ezt a rendkívül megtisztelő díjat.


















BarcikArt Díj:

A város önkormányzatának kitüntetése, a most kapható legnagyobb elismerés, melyet a Magyar Kultúra Napján ad Kazincbarcika városa. Olyan művészek, előadók kaphatják meg, akik az adott évben a legtöbbet tették munkásságukkal a városért.

A díjról:

2007-ben BarcikArt névvel új művészeti díjat alapított a Szeretem Barcikát Mozgalom. A díj létrehozásának célja az volt, hogy minden évben január 22-én, a Magyar Kultúra Napján azt a tehetséges barcikai művészt jutalmazzák majd, aki az adott évben munkásságával legtöbbet tette a városért. A BarcikArt Díjat egy háromtagú kuratórium ítélte oda, melynek Sajó Attila, az Egressy Béni Művelődési Központ akkori igazgatója, Mezey István grafikusművész és Várkoly Imre, a Kodály Zoltán Művészeti Iskola igazgatója voltak a tagjai.
2009 októberében a városi képviselőtestület döntése alapján a díjat a legmagasabb városi kitüntetéssé minősítették és 2010 január 22-től már Kazincbarcika város adományozza az arra érdemeseknek.

Köszönjük a városnak, hogy idén nekünk ítélték oda ezt a kitüntető címet és nagyon reméljük, hogy a 2009-es után a 2010-es év is hasonlóan sikeres, talán még sikeresebb lesz és továbbra is méltán lesz ránk büszke Kazincbarcika városa!

Még több képért kattints ide!

- citeramuhely.extra.hu -