2010. április 2., péntek

Csorvási Népzenei Verseny 2010


2010. március 27-én a Békés megyében található Csorváson, a kellemes hangulatú településen szerepeltünk, ami az évek során egy fantasztikus népzenei találkozóvá nőtte ki magát.
December óta izgatottan vártuk a március végét, hiszen évek óta szerepelünk ebben a hónapban Csorváson egy nemzetközi népzenei versenyen. A felkészülést időben elkezdtük, hiszen minden évben új összeállítást mutatunk be a szakértő zsűrinek és a közönségnek. Idén egy reneszánsz és egy moldvai dalokból álló összeállítással készültünk.
2010. március 27-én korán reggel, fél 6-kor indultunk el, hiszen a hangolás és a felkészülés érdekében szerettünk volna időben odaérni. Fél 11-re sikeresen megérkeztünk és kipakolás után kimentünk a szállásunkra, a kastélyba, hogy a szobáinkat is elfoglaljuk. Ezek után visszatértünk a verseny helyszínére, ahol ebéd után János elkezdte a hangolást, mi pedig átöltözés után a délutáni fellépőket hallgattuk, néztük.

Az idei évben a meghívott zsűri Birinyi József volt, azaz egy félreértés miatt sajnos csak a délelőtti produkciókat tudta élőben meghallgatni -utána el kellett mennie-, de a délutáni fellépésekről készült DVD felvétel alapján a jövőben minden szereplőt értékelni fog.
Az idei év más miatt is különleges volt. Fennállásunk során először, a prímeseinkből alakult Fanyűvők együttes is fellépett, akik Lőrincrévi pontozókat és csárdást játszottak profi módon, hiba nélkül, pontosan kijátszva minden hangot. Hatalmas sikert arattak, ami érthető is volt.

A Galagonya citerazenekar utolsó előttiként lépett fel. A reneszánsz dallamok után a moldvai összeállításunk is a közönség elismerő tapsát váltotta ki, aminek kifejezetten örülünk, hiszen az utóbbi csokrot korábban még sohasem játszottuk publikum előtt. (az elsőt sem, szerk..) A színvonalas produkciók sorát a mezőtúri Lókötők citerazenekar zárta, akik műsorszámaikkal megteremtették a hangulatot az est további, már kötetlen részéhez. Vacsora után minden fellépő együttes és szólista megkapta a megérdemelt Kiváló minősítésű oklevelét, majd következhetett a mulatozás. Frankyék (Lókötők) immár szabadon is megmutatták tudásukat, többek közt nótákat és Szatmári dallamokat adtak elő. A dabasiak jóvoltából megismerhettük a moldvai táncházat, rengeteg új táncot tanulhattunk meg.
Moldvai táncház
Moldvai táncház
Mielőtt visszaindultunk a kastélyba, néhányan megálltunk, és Frankyvel, valamint Bíró Lacival (Lókötők) a korábbi találkozókról folytattunk eszmefuttatást egy-egy üveg sör mellett. Búcsúzkodás után visszatértünk szállásunkra, majd hamarosan a dabasiak is megérkeztek. Az este nagyon jó hangulatban telt, énekeltünk, ünnepeltünk, új dalokat tanultunk. Későn tértünk nyugovóra, de valamennyit aludnunk is kellett, hiszen reggel 7-kor indultunk haza. Az ébredés mindenki számára nehéz volt, de az előbb említett időpontban sikerült elindulnunk, így én is időben odaértem a délutáni meccsemre.
Összességében elmondhatjuk, hogy újabb felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak és nagyon reméljük, hogy hamarosan megkapjuk az értékeléseinket, továbbá hogy jövőre is lesz lehetőségünk részt venni ezen a fantasztikus hangulatú, színvonalas népzenei versenyen és találkozón.

 - Szabolcs/citeramuhely.hu - 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése