Részlet az első Pittyendáréból. Közreműködik a tiszakécskei Kék Nefelejcs Citerazenekar, a mezőtúri Lókötők citerazenekar és a Kécske Néptáncegyüttes utánpótlása csoportja
„Csak nem tudják ezt muzsikálni, csak én, senki a világon…
Me azok, akik muzsikálták, azok kihaltak.”
(Fodor Sándor Netti)
2004. október 22-én, péntek kora délután a kisbácsi temetőbe tartó, több száz fős gyászmenetben felötlött emlékezetemben egy 1995 novemberében, a mérai Berki Ferenc Árus cigánymuzsikus temetésén Netti Sanyi bácsi szájából elhangzott kérdés: „Engem ki fog kikísérni, ha mindegyikünk elmegy?” Elnézve, de főleg hallgatva a halottaskocsit kísérő, kolozsvári vendéglőkben muzsikáló cigányzenészeket, rádöbbenthettem a kérdés jogosságára: a hagyományos kalotaszegi hangszeres népzene utolsó nagy prímását a saját mércéjével mérve már nem volt ki kikísérje a temetőbe…
Fodor Sándor Netti 1922. április 2-án született a Kolozs megyei Gyaluban, cigánymuzsikus családban. Édesapja Zágor (vagy Zágos) Mácsuj Samu prímás volt, a szintén zenészcsaládból származó, szucsági születésű édesanyját Fodor Nettinek hívták. Mivel szülei igen hamar elváltak – hivatalosan nem is voltak összeházasodva –, Fodor Sándor egészen kicsi gyerekként Szucságba került, az édesanyja családjához, így örökölve a családnevet, majd később – ragadványnévként – édesanyja keresztnevét. Egyes lejegyzésekben ragadványnevét rövid t-vel írják (Neti), valószínűleg a név eseti kiejtése miatt.
Hegedűt először hatéves korában adtak a kezébe, amikor az anyai nagyapja, a brácsás Fodor János elkezdett vele foglalkozni, de kisgyerek korában az is édesapjától tanult muzsikálni. Minderre így emlékezett vissza Kisbácsban, 2000. december 18-án: „(Ki tanította, ki volt az első, akitől tanult?) A… nagytatámmal. (A brácsás nagytata?) Igen. ő… (S oda nyomta a hangszert a kezébe…) Ide, na muzsikálj, s miko nem muzsikáltam úgy… vette a csupor vizet, és leöntött. »Te!« S akko úgy ni megszeppentem, tudod me… (nevet) észrevettem. »Vigyázz te, mi csinálsz, te, me…« S úgy, úgy… De, na osztán mondjam el neked, hogy ez a nagytatám (Igen?) és a nagymamámnál votam, de jött apám. Me Szucság és Gyalu ottan a keresztül… (a hegyen keresztül) Keresztül kell menni a hegyen, és má ott van Gyalu. Jött, még sokszor is jött muzsikálni, fogadták a szucságiak és muzsikált, s miko vége vót a muzsikálásnak, vagy miko nem is muzsikált, jött utánam, s vitt. Szeretett apám éngemet, szeretett. Má kilenc éves vótam, má akko tudtam úgy egypár csárdást muzsikálni.”
Kilenc évesen „már tudott egy pár csárdást muzsikálni”, tizenkét éves korában már muzsikált a „kicsi táncba”, meg az ünnepeken. Első – s egész életében egyik kedvenc – brácsása a szintén gyalui születésű, de kolozsi származású Sztojka János volt, kisbőgőn pedig a szucsági Antal Lajos kísérte. Közben az édesanyja férjhez ment Magyargyerőmonostorra egy brácsáshoz, így „zenei tanulmányait” Felszegen folytatta, ahol a lehető legjobb kezekbe került: egy másik brácsás nagybátyja, Bunyi József, tagja volt a kor egyik leghíresebb kalotaszegi prímás, a bánffyhunyadi, Balkezes id. Varga Ferenc Csipás zenekarának. Az öreg Csipás, megismervén brácsása tehetséges unokaöccsét, tanítványának fogadta, és együtt tanította a vele egykorú nagyobbik fiával, ifj. Varga Ferenccel. (A közös tanulás és barátság eredményeképpen a két fiatal cigányprímás a következő évtizedekben sokat és szívesen muzsikált együtt.)
A második bécsi döntés Magyargyerőmonostort Romániának hagyta, ezért az ifjú Fodor Sándor a háborús katonai szolgálat elől visszaszökött Szucságba, amelyik akkor Magyarországhoz tartozott: „me má miko béjöttek a magyarok, én ott túl votam, akko má kellett vona, hogy menjek katonának a rományoknál, bé is vótam sorozva, hogy menjek a katonának, hogy legyek ott katona, és akko az én mostohaapám o(ly)an koncséntrált vót, hogy is mondjam. Be vót vive katonának. És akko há hazajött… három, négy nap rá, és akko azt mondta na, mi itt, itt vagyunk az egészen. Itt van mostohaapád, Jani bátyád, és… itt vagy te is, mos(t) megyünk keresztül. Megyünk haza. Megyünk, me Szucságba van nekünk lakásunk is, megyünk Szucságba. És ott átjöttünk. Átszöktük a határt, de a granicserek úgy votak az őrök nagyon üsmertek, me én muzsikáltam nekik, jártak a házunkhoz! (Nevet.) Üsmertek, ők segítettek, hogy a cucunkat áthozzuk.”
A háború végén, a visszavonuló magyar csapatokkal megjárta a mai Magyarország területét is. 1945-ben tért vissza Szucságba, ahol megismerte és elvette első feleségét, a szucsági román disznópásztor leányát. Egy ideig fűtőként dolgozott a Kolozsvár határában levő kardosi kőtörő malomban, viszont a munkahelyén elsősorban a vállalat népi zenekarának tagjaként működött: „Én ott vótam füttő! Ott vótam fütő és… azér… tettek éngemet, de nem vótam meg lekalifákálva (szakképesítve), csak tettek ulyan könnyű szolgálatra, hogy tudjak muzsikálni. Nem tettek nehéz munkára.”
1960-ban, miután elvált, Egeresgyártelepre költözött, itt ismerkedett meg második feleségével, és itt született egyetlen fia is, ifj. Fodor Sándor Netti, akiből szintén prímást nevelt. Folyamatos költözködéseinek 1977-ben lett vége, amikor sikerült Kisbács központjában házat vásárolnia és családjával odaköltöznie. Ezekben az években teljesedett ki prímásként hírneve, s noha saját, családban szerveződő zenekara sohasem volt, több bandának lett állandó tagja. Sokat muzsikált együtt a bogártelki Czilikákkal és a mérai Árusokkal.
Fodor Sándor Netti mozgalmas cigánymuzsikus életpályáját meghatározta pályatársaihoz mérten kivételesen hosszú élete és nagyfokú fizikai és szellemi mobilitása. Abban a korszakban született és nevelkedett, amikor a hagyományos hangszeres népzene még virágkorát élte, abban a korszakban volt érett felnőtt, amikor ezt a tanult tudását kamatoztathatta, de – mivel egy jó cigánymuzsikus szűkebb-tágabb, különböző etnikumú közössége zenei igényének teljes körű kielégítésére törekszik – felvállalta az újabb divathullámokat is, és végül abban a korszakban öregedett meg, amikor az új zenei ízlésvilág gyökeresen átalakította Kalotaszeg zenei kultúráját. Élete egyik nagy, többször emlegetett fájdalma, hogy tanúja volt zenésztársadalma, generációja kihalásának, tudatában volt annak, hogy ő az utolsó. Ugyanakkor szakmailag és emberileg sikeres és kiteljesedett életet mondhatott a magáénak, intelligens emberként mindig is jól kezelte anyagi helyzetét – pályatársai többségétől eltérően. Csodálták virtuóz és tiszta hegedűjátékát, szinte kimeríthetetlen zenei repertoárját, szerették szolgálatkész, közvetlen és humoros modorát, nyitott életvitelét, így mindig sikerült kivívnia közönsége tetszését és tiszteletét.
A hagyományos kalotaszegi cigányzenész életmódot élő Fodor Sándor, az amúgy is nagyfokú társadalmi mobilitásáról ismert vidék legmobilisabb személyei közé tartozott. Nagyfokú mobilitása az állandó újítás irányába a mindennapi életben is kimutatható: például neki volt először Szucságban motorbiciklije és tévékészüléke.
Muzsikált Kalotaszeg szinte valamennyi településén (még a havasi mócoknak is), majd az 1980-as évektől, a táncházmozgalom sztár-adatközlőjeként megfordult erdélyi és magyarországi táncházakban, néptánctáborokban, de járt Nyugat-Európa több államában, illetve többször az Amerikai Egyesült Államokban. Maga sem tudta felsorolni, hogy hány zenésszel muzsikált együtt, hegedűjátékát hatalmas mennyiségű gyűjtés, több kiadott hanglemez és filmfelvétel őrzi. 1998-ban a Magyar Kulturális Örökség Minisztere a Népművészet Mestere címmel tüntette ki. És mindezen szakmai siker és anyagi megbecsülés ellenére egyforma lelkesedéssel és kedvvel tudott muzsikálni a New York-i Metropolitanben, a bodonkúti vagy a szucsági bálban, az inaktelki vagy a mérai lakodalomban, a budapesti vagy a kolozsvári táncházban. Értelmes ember lévén érezte a különbséget a helyszín és a közönség viszonylatában, viszont az igazi nagy muzsikusokhoz méltóan sohasem tett különbséget a zenei előadásmódban.
Élete utolsó évtizedeiben tanítványok százaival foglalkozott, a maga egyszerű, de szívből jövő pedagógiai módszertanával: kivel saját otthonában, kivel a különböző tánceseményeken, táborokban, kivel az együttmuzsikálás folyamatában.
Ahogy öregedett, szokásává vált egy-egy táncrend behúzása után elkiáltani magát: „Száz évig!” Közel volt… Nyugodj békében, Sanyi bácsi!
Minél több tájegység zenéjét minél eredetibb formában eljátszani – ez lehetne a mottója annak az új zenekarnak, amelynek célja a magyar zenei hagyomány újraélesztése. Kalász Mátéval beszélgettünk.
Korábbról már ismerték egymást, mély emberi kapcsolat alakult ki közöttük, és mindannyian zenéltek – ennyi épp elég is volt ahhoz, hogy zenekart alapítsanak. Kalász Máté hegedűs, Kovács Márton hegedűs, Kerékgyártó Gergely brácsás és Danhauser Máté nagybőgős tavaly augusztusban álltak össze, s azóta a táncházakat éltetik muzsikájukkal. Kalász Máté zenekarvezető elmondta, leginkább a mezőségi zene áll közel a szívükhöz, azon belül talán a magyarpalatkai és a füzesi. „Arra törekszünk, hogy minél több tájegység zenéjét minél eredetibb formában játsszuk el. Emellett szeretjük a kalotaszegit, a csávást és a lapádit. Ez utóbbit azért is, mert sokszor részt vettem a lapádi táborban, ahol kötelezően elsajátítottam ezt a muzsikát.” A hegedűs szerint a népzenészek mindegyikét megmagyarázhatatlan érzés köti a műfajhoz. „Körülbelül öt éve láttam először a Magyarpalatkai zenekart élőben. Pesti gyerekként tátott szájjal bámultam, amit csináltak, egyszerűen megbabonázott az egész. Ez a furcsa érzés azóta is bennem van, és szerintem bennem is marad” – magyarázta e különös viszonyt a zenekarvezető. Megjegyezte: a népzene szeretete nem ennyire új, hiszen az óbudai népzenei iskolában már tanult hegedülni, ám gyerekként még nem igazán fogta fel, miről szól ez a muzsika. A zenekar mind a négy tagja járt zeneiskolába. Más irányból jöttek, ennek ellenére mégis szót értenek, fűzte hozzá Kalász. Sokan úgy tartják, hogy a magyar népzene mai helyzetén a nemrég elindult népzenei tanszak sem változtat túl sokat. Kalász szerint Magyarországon igenis szükség van az ilyen kezdeményezésekre, így ugyanis az ember a saját (zenei) kultúrájáról tudhat meg többet. A zenekar másik hegedűse, Kovács Márton harmadéves a tanszakon, s bár abban nem volt szerencséje, hogy az első, mondhatni, „kísérleti” évfolyamban indult, igen jó tapasztalatai vannak. Kalász úgy véli, kétségtelen, hogy egyre többen veszik fel a kapcsolatot a népzenével. „Kicsit furcsa is, hogy Budapesten falusi zenét játszunk, a táncosok pedig vidéki emberek táncát mutatják be a fővárosi gyerekeknek. A lényeg, hogy nekünk azokat a gondolatokat kell megragadnunk, amelyek e zenék születésekor is jelen lehettek” – tette hozzá. Azzal kapcsolatban, hogy ezek a gondolatok a rágógumipopon nevelkedett nemzedékhez is könnyen eljutnak-e, jók a tapasztalataik – mondta a zenekarvezető. Rengeteg visszajelzést kapnak olyan fiataloktól is, akik nem feltétlenül hallgatnak népzenét, ám az koncerteken rájönnek, hogy ez a zene szép, és nagy erővel bír. A hegedűs szerint szükség van a világzenére is, mivel sokakhoz így könnyebb eljuttatni a népzenét. Igaz, ezt az utat ő maga soha nem választaná. Tény, hogy a zenekarról egyelőre nem sokat hallani, Kalász Máté azonban elárulta, hogy tervezik egy honlap létrehozását és egy CD elkészítését is. Ezek nélkül ma nem sokra megy egy zenekar, főleg, ha egy népzenei bandáról van szó. „Sajnos a magyar kultúrának nagyon rossz a reklámja. Sokan azt hiszik, hogy az egyet jobbra, egyet balra csárdáson és az Az a szépen kívül mással nem is jellemezhető, pedig ennél egy sokkal mélyebb és őszintébb kultúráról van szó” – tette hozzá.
Az elmúlt hetekben sokminden történt a táborral kapcsolatban! Elsődlegesen is azt kell elmondanunk, hogy folynak a tárgyalások az előadókkal kapcsolatban. Jó úton haladunk, hogy ismét neves szakembereket, népzenészeket kérjünk fel a tábori előadások megtartására! Sok móka, közös zenélés, bulizás is vár majd titeket, de egyenlőre nem szeretnénk lelőni a poént. Hamarosan közhírré tesszük a részletes nyári programot. Addig is kellemes citerázást, fellépést és visszaszámlálást kívánunk mindenkinek!
Ne feledjétek, hogy május 29-én III. Tisza' 83 Népzenei Találkozó! Nagyon sok zenekar, szólista jelezte már részvételi szándékát, de még mindig lehet jelentkezni e-mailben a tisza83@gmail.com e-mail címen. Ismét egy remek hangulatú találkozó van kilátásban, melyről lemaradni nem érdemes. Természetesen várunk minden népzenekedvelő, citerazenét szerető vendéget, barátot, érdeklődőt is a találkozóra.
Jegyek kaphatók az Interticket online vagy az irodáiban országszerte.
Jegyárak elővételben: 3900 Ft, Május 1-től: 4900 Ft, Koncert napján, a helyszínen: 5500 Ft.
Jegyek csak korlátozott számban, a ház befogadó képességéig!
A Csík zenekarról...
A Csík zenekar 20 éve meghatározó szereplője Magyarország népzenei életének. Rengeteg koncert, táncház és jó néhány sikeres zenei album tette népszerűvé nemcsak a zenekart, de a magyar népzenét is - hazánkban és külföldön egyaránt. Az eltelt két évtized alatt több rangos zenei díjjal jutalmazták a kecskeméti formációt. Munkájuk legnagyobb elismerését jelzi a Fonogram-díj, melyet 2007 év elején érdemeltek ki legutóbbi, azóta aranylemezként számon tartott "Senki nem ért semmit" című albumért világzene kategóriában.
A zenekar 1992-ben a Kiváló Művészeti Együttes díját kapta. A Sydneyben rendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok kulturális rendezvényein több más neves előadóművésszel együtt képviselték hazánkat és a magyar népzenét.
A zenekar immáron több mint 20 éve tart rendszeresen magyar táncházakat. Házigazdaként neves népművészeket, zenészeket fogadnak itt, de tehetséges fiatal szólisták, táncosok és táncházi zenekarok számára is fellépési lehetőséget biztosítanak.
A zenekar koncertműsorában elsősorban magyarországi és erdélyi magyar népdalok illetve táncmuzsikák hallhatók, de román táncdallamok is szerepelnek.
A zenekarral számos tévé- és rádiófelvétel készült.
Eddig két műsoros kazettájuk és hat CD-jük jelent meg "Boldog szomorú dal", "Tiszta szívvel", "A kor falára", "Be sok eső, be sok sár", "Senki nem ért semmit" és a legújabb kiadványuk "Ez a vonat ha elindult, hadd menjen..." címmel.
Reméljük, műsoraink és kiadványaink örömére szolgál minden eddigi és jövőbeli közönségünk számára.
Csík János kimagasló színvonalú munkájáért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült 2010. március 15-én.
Mint azt honlapjukon is írta: "Igazán megtisztelő a sok éves munka elismeréseként ilyen magas kitüntetést kapni, de ez nem egy személynek szól elsősorban, hanem a zenekarnak. A magyar népzene szeretetében és az annak továbbadásának módjában történő gondolati egyetértésnek és az utóbbi évek sikereinek köszönhető ez a kitüntetés. Ezért a zenekar minden tagja magáénak érezheti a díjat."
A Csík Zenekar koncertjein az utóbbi időben nemcsak autentikus népzenét, hanem könnyűzenei feldolgozásokat is hallhatott a közönség.
Ezelőtt a rockzene erősítette magát a népzenével, a Csík Zenekar muzsikájában a népzene kebelezi be a rockzenét, megtartva a népzene autentikus értékeit, az emberi gondolatok, érzések szép gyümölcseit, és látva a mai változó világunkat mozgató pop és rockzene sok embert megérintő sodró erejét.
III. Tisza’ 83 Népzenei Találkozó - 2010. május 29. szombat 14.óra
Tisztelt Citerazenekarok, Népdalkörök, Szólisták!
Az idén már harmadik alkalommal rendezzük meg Tiszakécskén a hagyományos Tisza’83 Népzenei találkozót, melyre szeretettel várjuk az ország citerazenekarait, népdalköreit és szólistáit, akik szeretnék megmutatni tudásukat.
A találkozó fő célja, hogy a nyári citerás táborunk hangulatát kicsit visszahozzuk, megismertessük és a tavaszi feltöltődést elősegítve zenei élménnyel és nem utolsó sorban baráti beszélgetéssel, élmények megosztásával kezdjük a nyárra való felkészülést.
Helyszín:
Arany János Művelődési Központ – 6060 Tiszakécske, Béke u.
Minden résztvevőnek 8 perc áll rendelkezésére, hogy a szakmai zsűri előtt bemutassa tudását.
A zsűri értékelése alapján az alábbi elismerések érhetők el:
Az elismerések kihirdetése után a zsűri szakmai értékelést tart.
A zsűri tagjai:
Molnár Boglárka - népzenész, ének-zene tanár
Kovács László - népzenész, a népművészet ifjú mestere
Bíró István - népzenész, a Nyíregyházi Főiskola népzene tanszékének tanára
Program:
13ºº-tól gyülekező, a próbatermek elfoglalása, felkészülés (Helyszín: Arany J. Művelődési Központ)
14ºº - bemutatkozások (H.: Arany J. Művelődési Központ)
18ºº - elismerések átadása (H.: Arany J. Művelődési Központ)
19ºº - szakmai értékelés (H.: Móricz Zsigmond Kollégium)
20³º - A 26. Tiszakécskei Citeratábor Ismertetése (H.: Móricz Zsigmond Kollégium)
2045 - vacsora (Helyszín: Móricz Zsigmond Kollégium)
A vacsora után pedig citerás táncház!!!!!
A szakmai értékelés és a vacsora a táboraink helyszínén, azaz a Móricz Zsigmond Kollégiumban lesz megrendezve. Vacsorát 700 Ft/fő ellenében tudunk biztosítani. Akik itt szeretnének aludni – jelezték, többen vannak – azoknak 1.550 Ft/fő áron tudunk szállást biztosítani szintén a kollégium épületében.
A jelentkezési szándékokat vacsora és szállás igény megjelöléssel a tisza83@gmail.com e-mail címre kérjük!
Érdeklődni lehet: 06/70/372-10-22 – es telefonszámon Szőke Péternél
„Viszontlátásra Jászberény” - Gálaműsor III.– az erdélyi hagyományőrzők, a külföldi együttesek, népzenei együttesek, és a Jászság Népi Együttes közreműködésével
Tűzijáték
Város Főtere
Az árral megjelölteken kívül minden programunkra ingyenes a belépés.
A PORT.hu színpad a Margit-sigeten felállított színpad.
Üdvözletem, Sziasztok! A mai kis bejegyzésben a tábor oktatóit szeretnénk néhány mondatban bemutatni! SZŐKE PÉTER - A tábor szakmai vezetőj...
Bazár
Tisza'83 Citerazenekar - ...huszonötödik év... Cd/Dvd Kék Nefelejcs Citerazenekar - Szép Szivárvány Kovács László - Pavella Krisztina - Fehér LiliomszálKovács László - Pavella Krisztina - Muzsikának szép a hangjaCimbora - VígságszerzőFlótás Együttes - Fordulj a nap feléSzivárvány Citerazenekar - Szivárványos az ég alja...Szivárvány és Iringó Citerazenekar - Túri CiteramuzsikaCservék Citera - 06/30/3719703Kovács CiteraCsider(Szivárvány) Citera - meszne@vipmail.hu
