2010. február 6-án Sárospatakon, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Amatőr Gála szakági döntőjén vehettünk részt, ahonnan színvonalas műsorunknak köszönhetően bejutottunk a május 3-án a miskolci Kamaraszínházban megtartandó gálaestre.
2010. február 6-án napsütéses reggelre ébredhettünk. Igaz, a hőmérséklet nem volt még magas, sőt, éjszaka fagyott is, ennek ellenére egyre jobban érezhető, hogy hamarosan megérkezik végre a várva várt meteorológiai tavasz. 2009 október 3-án sikeresen továbbjutottunk az Amatőr Gála területi előválogatójáról, így részt vehettünk a Sárospatakon megrendezett megyei szakági döntőn.
Délelőtt 11 óra körül indultunk el a Bodrog partján fekvő városba. Útközben Sajószentpéteren csatlakozott hozzánk Kata és így folytattuk utazásunkat. Fél 1-re érkeztünk meg a helyi művelődési házba, és a regisztráció után a közeli moziban pakoltunk le.
Átöltözés, hangolás, egy kevés szabadidő, valamint feszült várakozás után fél 4 körül kerültünk színpadra. A limitált műsoridő miatt csak egy dalcsokrot, az Elmenék című moldvai összeállításunkat adtuk elő. Úgy éreztük, mind a közönség, mind pedig a zsűritagok tetszését elnyertük.
Műsor után visszatértünk a moziba, majd néhány kedvenc összeállításunkat eljátszottuk. Eredményhirdetésig ezzel töltöttük el az időnket. Filmvetítés miatt fél 5-kor el kellett hagynunk a mozi helyiségét, így bepakoltunk a buszba, majd meghallgattuk a hátralévő csoportokat, s izgatottan vártuk az eredmény kihirdetését.
A zsűri 6 órára hozta meg döntését. Nagy örömünkre szolgált, hogy megítélésük alapján bejutottunk a 2010. május 3-án megrendezendő Amatőr Gálára, amely a miskolci Kamaraszínházban lesz. Már a színpadon kiemelte az egyik zsűritag, hogy mi voltunk az egyetlen csoport, amely tagjainak arca a mosolytól sugárzott. Ezután a csoportok értékelése következett, amelyen a zenekarunk összes tagja részt vett.
A zsűri elismerően szólt az összeállításunkról, amelyben a moldvai dalok teljes összhangban voltak. Dicsérték a hangszerelést, a citerák tiszta hangzását, a kobozt, a dorombot. Külön kiemelték azt az alázatot, ahogyan a színpadra lépünk és ahogyan játszunk, tiszteletben tartva a színpadot, a közönséget, s mindemellett az adott verseny szabályait… (sokan kíméletlenül hosszúra húzták-vonták a műsorukat). Látszott az összeszokottság, a zenekart összetartó barátság és az egymás iránt érzett tisztelet is. A mosoly is fontos szerepet játszott, ez tette teljessé a színpadképet, az összhatást.
Ezek után indultunk haza, és 8 órára már mindenki otthon volt, miután kipakoltunk a próbatermünkben. Rendkívül jól estek a dicsérő szavak, egy újabb bizonyítékot kaptunk arra nézve, hogy miért jó citerázni, miért jó ebben a csoportban lenni és együtt zenélni. Reméljük sokáig együtt maradunk még és ezt még a kisebb-nagyobb összetűzések sem fogják megakadályozni, hiszen egy csoport akkor jó, ha ezeket könnyedén kezeli és megoldja. Köszönjük ezt a mai napot és bízunk benne, hogy a miskolci gálán is el fogjuk nyerni a közönség tetszését.
forrás: Szabolcs/citeramuhely.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése